Petfest

Ismét megrendezésre került az Állatvédőrség és a DirtyworldTV közös szervezésében a Petfest, immár második alkalommal. A helyszín ezúttal is a Városliget volt, de a tavalyitól eltérően most a Petőfi Csarnok mögötti napozóréten került megtartásra a két napos kisállat fesztivál, 2014. június 14-15-én.

Az autó matricák fogytak a legjobban

A két nap alatt számos családi program volt, rengeteg kisállattal, főleg kutyussal lehetett találkozni, ismerkedni, sőt örökbe fogadni. De voltak görények, patkányok, bárány, róka, stb. is :)

Szombaton volt a Kutya- és kisállat ölelő Guinnes rekordkísérlet, ami a legnagyobb figyelmet kapta, de volt Görényolimpia, Cerberos engedelmességi bemutató, Flyball bemutató, szépségverseny mentett és keverék kutyusoknak, Dog disc bemutató, hastáncosok, koncertek, több állatvédő és fajtamentő szervezet volt kint (pl: Rex, Noé, Vizslamentés, Argentin Dog mentés, Csivavások, Westiesek), és persze mi is.

Marcipán a mentett kutya szépségversenyen Gyöngyivel

Sajnos a látogatók száma elmaradt várakozásainktól, de így is sikeres hétvégét tudhatunk magunk mögött. Megismerhettük több támogatónkat személyesen is, akik kilátogattak hozzánk saját snacijukkal, voltak már visszatérő ismerősök is, de örökbe adott kutyánk, Buksi is meglátogatott minket a gazdikkal. 

Buksi a gazdikkal

Buksi szuperül viselkedett, egy kedves, barátságos, kiegyensúlyozott kutya, akiről sugárzik a boldogság. Nagyon szépen közlekedik póráz nélkül, szót fogad és figyel a gazdikra. Meg is lett a jutalma, labdát kapott ajándékba :) 

Voltak kicsik és nagyok, mind kutyából, mind emberből :) 

Vasárnap kint volt velünk a tavaly örökbe adott Zénó kutyánk, és a náluk ideigleneskedő Marcipán. Zénó nagyon jól érezte magát és jól viselkedett a sok ember és kutya között, de Marcipánnak még teljesen új volt ez a közeg. Be nem állt a szája, veszekedett mindennel és mindenkivel, közel 5 óra kellett hozzá, hogy kidőljön. Itt is látszott, hogy szegénnyel senki nem foglalkozott korábban, minden új neki,  mindenkitől meg kell védenie magát. Rehabilitációja folytatódik, még hosszú út áll előtte.. 

Összességében jó hétvégénk volt, sokan meglátogattak minket, érdeklődtek örökbe fogadással kapcsolatosan, ideiglenes befogadásról, voltak akik csak kutyázni jöttek, de fiatal koruk ellenére már tudják, hogy snacit szeretnének.:) Reméljük még találkozunk velük a jövőben is! 

A kivitt schnauzeres tárgyak (autó matrica, bögre, ékszerek, szalvétatartó, snacis bankjegy, süti forma, stb.) segítségével, közel 17.000 Ft adományt sikerült összegyűjtenünk, aminek nagyon örülünk, és persze, amit a snacikra fordítunk.

Aki idén nem volt, jövőre ne hagyja ki! Jó családi és kutyás program mindenkinek kortól és nemtől függetlenül. 

Ami már biztos, ahol legközelebb találkozhattok velünk:  

Állatvédelmi nap 

Dunaharaszti, 2014. augusztus 9. szombat 10.00 órától

Országos Kisállat- és Növényvásár

Budapest XIV. Petőfi Csarnok, 2014. október 18-19. szombat-vasárnap 10.00 órától

Köszönjük ezúton is mindenkinek, aki kilátogatott hozzánk a hétvégén. Aki nem, annak a fényképek maradnak :) 

Tovább olvasom

Lotti levele

Levelet kaptunk :)  
Ezt most szeretnénk veletek is megosztani, mert ilyen sorokat mindig jó olvasni! :) 

"Sziasztok! Ma látogatóban voltam pótanyunál, aki megmentett, közösen több csajszival a sittről. Örültem ám neki …de gazdi mamim nem árulta el, hogy megint macerálni fognak. Hagytam hagy örüljenek és annyira hagytam magam, hogy mindenki meglepődött, (még én is), csak az a fránya hajszárító ne lenne, de hát nem mehettem ki csurom vizesen. Na szóval…nagyon jól érzem magam az új családomban. Főleg a gazdi mamimat imádom, de a gazdi papit is nagyon szeretem. Nagyon ritkán maradok egyedül, ezt nem kedvelem, hangot is adok hozzá, de rájöttem, hogy előbb- utóbb visszajönnek. Ilyenkor mindig felmászok az asztalra, ami lehetetlennek tűnik, de megoldom. Rengeteget sétálunk, sok rajongóm is van ám. Végre itt a jó idő, így már megvolt az első horgász kalandom is. Jól viselkedtem, így sokat leszek majd a szabadban. Nyáron rengeteg kaland vár rám.

Üdvözletem és sok mancsost a snaci rajongóknak ! Nagyon köszönöm hogy segítettetek!!!! Lotti... alias Lolka az ex szarvasi."

Elmondhatjuk tehát, hogy Lotti véglegesíti státuszát - már csak az ivartalanítás van hátra - ideiglenes befogadóinál, ahol nagyon jól érzi magát! Mint a képeken is látszik, Bea (a pótanyu), igen csinos kislányt farag mindig belőle

Köszönjük mindegyikőjüknek a befogadást, a törődést, amit ennek a két törpének nyújtottak eddig és nyújtanak most is.

Ezért érdemes ideiglenes befogadónak jelentkezni, ha valaki törpe (vagy bármelyik más méretű) snaci örökbefogadásán gondolkozik! 

Lehet jelentkezni bátran! :) Mi örülnénk neki!

Tovább olvasom

Pindi új élete :)

Ismét egy  beszámolót kaptunk, ezúttal Brigitől, aki Pindi ideiglenese, majd végleges gazdija lett az idén:) Ilyen, amikor egy 13 éves kutya új életet kezd :D

"A hőség idején Pindi a lehető legnagyobb testfelülettel igyekezett érintkezni a viszonylag hűvös kővel, még a bársonyos fülét is rásimította. Nagyobb fülecskéje van, mint egy átlagos snacinak, de ettől különösen bájos, és a hűsölésnél praktikus is… :)

Még ideiglenes befogadó koromban azon izgultam: hogyan oldom meg, ha vidéki helyszínekre vezényel a főnököm? Felesleges volt minden aggodalom. Pinduri Aliz imád utazni, csak ahhoz ragaszkodik, hogy egyedül ugorjon be az autóba. :) Fegyelmezetten, szépen fekszik a két ülés között, ott elszundikál. Ha megállunk pihenni, gyorsan elintézi az ügyeit, érdeklődve szimatol, kínálom vízzel, de út közben éppen csak lefetyel. Megérkezéskor mindent feltérképez, módszeresen és alaposan. Felvillanyozzák az új élmények! Ismeretlenek is dicsérik, mert lelkes és szófogadó egyszerre. Alapvetően félénk, visszahúzódó lányka, de ezt kompenzálja másik kutyusunk túláradó barátságossága. 

Ilyenkor munka után séta vagy kirándulás a programom a kutyákkal, a nagycenki kastély kertje a lovardával nagy kedvence volt az ebeknek. Pindi szemrehányóan „sípolt”, amikor eljöttünk, pedig alaposan bejártuk a területet. :D Úgyhogy megörökítettük a legkülönbözőbb helyszíneken elmélyülten szagláló Pindurkát.

 

 Az egyik legkedvesebb szokása, hogy megnyugtatja a vihartól meg az orkán erejű széltől rettegő agárkánkat. Szegénynek próbáltunk már adni SOS bonbont, homeopata szert, enyhe nyugtatót, de remegett egész testében, még hozzánk bújva is. Pindurka Alíz odaballagott hozzá, pár percre rá már ketten ültek egy kosárban, majd a dörgés, villámlás közepette békésen aludtak egymás mellett. Hitetlenkedve néztük, milyen egyszerűen megoldotta a barátságuk ezt is. Agárka pedig azzal segít a félénk Pindurinak, hogy „példát mutat” nyugalomból, nyitottságból, hogy nem kell rettegni más kutyáktól, hogy barátságos emberektől sok simogatás begyűjthető. :)

Az összeszoktatás a kezdet kezdetén nem volt egyszerű, először külön-külön kellett őket etetni. Ha elmentem otthonról, elkülönítve hagytam őket, más-más helyiségben. Emlékszem, az első pár napban már az öröm volt, hogy kikerülték egymást. Nagyon megérte a pár hét figyelem, a konfliktusok elsimítása, a házirend összecsiszolása. Két kutyával nincs dupla gond, de az öröm több mint a duplája! Inkább a sokszorosa… 

Kedves schnauzerkedvelők! Drukkoljatok kérlek ennek a só-bors csöppségnek, gondoljatok ránk! Holnap megyünk kivizsgálásra. 

Ez a kiskutya idősen, elgyötörten került a családunkba. Az egyik legszebb kaland az életünkben, nagyon-nagyon megszerettük. Egy kis hős, aki több, mint 13 évesen új családban új életet kezdett. Reméljük, hogy minél tovább lehet velünk… Gondoljatok rá holnap délután!

Brigi"

Tovább olvasom

Bodza Bogi első éve :)

Gyorsan telik az idő, és ezt mi sem mutatja jobban, mint egy tegnap kapott levél, amit Marika és Péter küldött nekünk. A főszereplője pedig Bogi, aki már 1 éve, hogy hozzájuk került. Akkor még csak ideiglenesbe, de már akkor is tudni lehetett, hogy valószínűleg nem kell neki új otthont keresni.

"Gondoltuk írunk Bogiról, hiszen pont ma egy éve van már nálunk.

Hogy repül az idő és mennyi minden történt vele.

Bodzából Boglárka- Bogi lett.

Péterrel nagyon jól megvan, csüng rajta, mindig a nyomába van.

Bár velem összerúgta a port, mikor ide került, de most már elfogad, ha nincs gazdi, jól jöhet még a gazda asszony is időnként, törleszkedik, bújik hozzám is.

„Nem egy öleb” mondták a régi gazdik - most már az lett, szeret ölbe lenni, főleg, ha kint ülhet a gazdi ölében az erkélyen.

Nagyon-nagyon fáncsi, mindenhol ott az orrocskája, ha kinyitunk egy szekrényajtót már kuksizik be, folyton nézi, mit csinálunk.

Sétánál is állandóan jár, a fejecskéje nézi az elsuhanó autót, a mellettünk elmenő embereket, ha teheti, oda megy megszagolni őket.

Nem igazán szeretett játszani, de kifogtunk rajta, mert kapott olyan labdát, amibe nasit lehet tenni, és ha görgeti, kipotyog belőle a nasi és élvezi, hogy tömheti a hasijába.

Egyébként mindent szeret almát, banánt, mandarint, húslevest zöldségekkel, barnarizzsel, vagy zabpehellyel, marha szívet- tüdőt, csak a hasi legyen tele. Megeszi a tápot is, de akkor leül elé és nézi elgondolkodva egy darabig, és mintha arra a következtetésre jutna, hogy ha nincs más, akkor hát ez is jó beletörődéssel neki áll enni.

Sétákon kívül esténként van a játékra is idő, amikor leülünk hozzá és csak vele játszunk. Rongyot ráz, a gazdival húzd meg ereszd meg-et játszanak egy ronggyal, morogva időnként jól meg rázza, ha nem sikerül elhúznia a gazditól, rágicsálja a gazdik kezét finoman.

Eldugdosott nasikat keres, közben bökdös, túr-fúr az orrocskájával, simogat, a mancsával úgy kunyerál még nasit.

Van kabátja, az esőkabátot még csak- csak elviseli, de a téli feladása már nehéz, elbújik, úgy kell kergetni a lakásba, de ha már feladtuk rá elviseli.

Járt kutya suliba is, de amiért mentünk, abban nem sokat változott.

Lány kutyákat nem szereti, oda kap nekik, de rafinált, mert közel engedi őket és akkor a gyanútlan kutyusnak oda kap, nem úgy hogy megsérüljön, a másik kutya csak úgy megbúbolja.

Megsimogatni sem simogathatja meg akármikor akárki, előfordul, hogy valaki megsimogatja, de másnap már megfogja a kezét az illetőnek, hogy most ma nem lehet simogatni.

Az ismerős kutyások már megszokták a hepijeit, rigolyáit, hogy megválogatja, melyik kutyával ismerkedik, és van, mikor lehet simogatni de, van, amikor nem.

Sajnos kemény diétára van fogva a lipáz szintje miatt, szerencsére így nem súlyosbodott az állapota.

A térdkalács ficam miatt nem ugrabugrálhat, nem lépcsőzhet, de élvezi, hogy kézbe hozzuk fel a lépcsőn, már szinte ugrik a kezünkbe.

A szépítkezésért nincs oda főként, ha a pofiját, szakállát fésüljük, tátog, fintorog, neki jó kócosan is jelszóval.

Amikor kész vagyunk, jól megrázza magát, kéjesen vigyorog, hogy na, úgyis kócos vagyok.

Ha itthon hagyjuk egyedül azt nagy nehezen viseli el,ha hazajöttünk halkan nyüsszög, bújik, hol voltatok ilyen soká nagyon hiányoztatok, és közben szimatol, nekem mit hoztatok.

Rigolyás időnként egy hárpia de a Mi kutyusunk.:D

 
Akik figyelemmel kísérnek minket, tudják ki Bogi. Akik nem, nekik megmutatjuk:

Köszönjük szépen a levelet! Öröm ilyet olvasni! :D
Örülünk, hogy Bogi megtalálta az ő új otthonát és családját, és már 1 éve boldogan él :)

Reméljük mások is kedvet kapnak az ideiglenes és/vagy a végleges örökbefogadáshoz ezáltal is. 

Tovább olvasom

Pindi, a kis utazó

Köszönjük, hogy megmentettétek Pindit! Sok örömünk van benne. A lemondó nyilatkozat szerint holnap lesz a születésnapja, a 14.!

Igazi utazókutyus, kimondottan élvezi új helyszínek, az ismeretlen környezet felfedezését. Járt velünk családi eseményeken, ebédeken, lakásban és étteremben. :) Sárvárra, Bükre és egyéb vidéki helyszínekre is elkísért. Mindenhol kifogástalanul viselkedik, akár munkáról, akár kirándulásról van szó. Sajnos Visegrádon, egy végre nem munkával töltött hétvégén egy bordeaux-i dog megtámadta pinduri kutyánkat, és a férjem lélekjelenlétén múlt minden. Orrba vágta, elkergette az agresszort. Gazda sehol, mint kiderült, a környékről szökött meg a dog. Felületi sérülések keletkeztek, szerencsére nem harapott még rá az apróságra. Persze siettünk állatorvoshoz, ultrahang, rtg. szerint nem lett belső sérülés. 3-4 nappal később már saját lábán sétált. Pindi sokkot kaphatott, fizikailag rendben van, Irmával továbbra is bizalmas, jó barátnők, de senki más kutyát nem tűr meg azóta. Igyekeztünk higgadtan, szeretettel reagálni, hogy megnyugodhasson. Szót fogad, „működik”, de sehol az önfeledt kismanó, semmi dünnyögés, móka. Kezdtük megint elölről felépíteni a kapcsolatot, a bizalmat… Remélem, segít az idő.

Édes és okos, a járdaszegélyeknél megáll, és régóta nem eszik semmit az utcán. Pórázt csak buta emberek miatt használunk időnként, mert egy láthatatlan póráz köt össze minket. A bundácskája már tömött, sűrű. Egyik lelkes simogatója, egy 8 év körüli kisfiú plüsskutyának becézi. :) Kb. kéthavonta nyírni kellett a szőrét a forró nyárban, csinos, rövid frizurát hordott. Egy pumpás palackból vizet permeteztem rájuk, amikor nagy volt a hőség, Pindi kimondottan szerette, tartotta a törzsecskéjét, fordult, hogy érjék a hűsítő cseppek. :)

Augusztus végén-szeptember elején vittük nyaralni magunkkal Horvátországba, útlevelet csináltattunk Pinduri Aliznak. :) Kimondottan élvezte az utat, ekkor kezdődött megint a felszabadult játék velünk. Sok állatszerető ember között voltunk, mindenhová beengednek kutyával. A helyi jószágok is nyugodtak, barátságosak egytől egyig, de csak agárkánk ismerkedett a flexi hosszú végén, Pindi mellettünk maradt, és úgy tett, mintha a másik eb ott sem lenne. Vagy kihúzta magát mind a 30 centijével, és morgott, ha 3 méternél közelebb mert jönni egy másik kutya… Szívesen megfürdött volna a tengerben, de annyira hullámzott, hogy nem mertük kipróbálni…

Aki először látja a két kutyánkat, az is megkérdi: Ők nagyon szeretik egymást, ugye? Vagy: Látszik, hogy jó barátok!

Egyik hétvégén rosszul lett kismanónk, a nem daganatos mellső lábát egyáltalán nem használta, zavart volt, nem evett. Szerencsére lelkiismeretes állatorvosunk vasárnap is fogadott, megvizsgálta Pindurkát. Valószínűleg egy kisebb agyvérzés, stroke volt. A gondos kezelésnek hála, és a napi ¼ Milgammának, újra mint egy kis gumilabda, úgy szalad, ugrál. Sétál, szimatol, eszik jó étvággyal. Ránk ijesztett nagyon! Igaz, megint befelé forduló, velünk se bizalmas, de megint kezdjük elölről. Remélem, az elkövetkező évek nyugodtan telnek, mert ez a csepp kutya családi kedvenc lett. Anyósom-apósom cicáival is jól kijönnek (noha az idegen macskákat kergeti). Első találkozásra megértette az összes állatka, hogy egy családhoz tartoznak. :)

A munkátokhoz sok sikert kívánunk, nagyszerű, hogy sok schnauzer Nektek köszönheti, hogy biztonságban, családban élhet!

Megpróbálok fotókat is küldeni Neked, és remélem, tudjuk még támogatni a mentést.

Szép napot kíván:

Brigi, Marcell, Irma – és ♥ Pindi ♥

Tovább olvasom

Örökbefogadás vagy csomag küldő szolgálat?!

Sajnos újból és újból felmerül az alábbi probléma, amiről most írunk egy kis szösszenetet.

Mint ahogy az a honlapunkon is olvasható, kizárólag elő látogatás után fogadhatóak örökbe kutyáink, ennek célja, hogy kiderüljön élőben is szimpatikusak-e egymásnak, kutya és gazdi. 

Ez nem mindenkinek egyértelmű és természetes még mindig.  A hirdetésekben mindig feltüntetjük, melyik kutya hol van elhelyezve. (Ez pedig attól függ, hol találunk neki ideiglenes befogadót. Amiből nem rendelkezünk több százzal, hogy válogatni tudjunk.) Mindig lesz olyan, akinek az messzebb van, nem pont ott, ahol ő lakik. De ha valaki kinéz egy kutyát, amit szeretne esetleg örökbe fogadni, akkor igen is menjen el, utazzon el, és ismerkedjen meg a kiválasztott kutyával. Az sajnos nem működik, hogy mi, vagy az ideiglenes befogadó, majd elfuvarozza a kutyát valahova, hogy valaki megnézze. Nem vagyunk csomag küldő szolgálat, ahol az interneten meglátott kép alapján valaki kiválaszt valamit és megrendeli. Élő, érző lényekről van szó, saját egyéniséggel, természettel, szívvel... és nem minden kutya való mindenkinek.

Ilyenkor szokott jönni az a rész, hogy a kedves gazdijelölt megsértődik :) Egyszerűbb vásárolnia egy kölyköt, nincs ideje elmenni meglátogatni a kutyát, túl bonyolultak vagyunk, stb..

Íme erre a bonyolultságra a válasz: 

Kedves gazdijelölt! 
Ha mi elvisszük neked a kutyát az ország másik felére (gondolom a benzin és autópálya költségeket mi álljuk) és ott kiderül hogy nem jó, mert fellöki a nagyit, vagy nem jön ki a másik kutyával, vagy túlságon stresszes és odakap a kisgyereknek, hogyan tovább? Ismét keljünk útra mi (gondolom benzin költség ismét a mi dolgunk) és cibáljuk a kutyát vissza az ideigleneshez, mit sem törődve azzal, hogy ez lesz a sokadik költözése az amúgy is sérült kutyának? Élje át megint a családba kerülést és az elhagyást, csak azért mert Te, bár a sok millió gazdikereső kutya közül pont őt szúrtad ki, de annyira még sem nagy a fellángolás, hogy elmenj találkozni vele?
Azért vagyunk “bonyolultak” mert célunk, hogy a már megviselt védenceinknek, végleges és biztos jövőt biztosítsunk, ne kelljen újra megmenteni, kitenni őt egy újabb elhagyásnak, újra rehabilitálni. Az ide-oda tologatás nagyon megtud viselni egy kutyát, miért kockáztassuk hogy esetleg még jobban sérüljön, akár visszafordíthatatlanul? Ragaszkodunk ahhoz, hogy a leendő gazda és a kutya találkozzon előzetesen. Nem lehet kutyát fotóról kiválasztani! Egy hosszútávra szóló, felelős döntést, amely mindkét fél életét meghatározza , csakis körültekintően lehet meghozni.

Tovább olvasom

Zénó a mormogós! - Beszámoló Gyöngyi, az új ideiglenes tollából :)

Izgultam Zénó érkezése előtt, eddig csak saját kutyám volt és van, de a kutyaiskolán már számos kutyussal és gazdival foglalkoztam, de ez olyan más, mivel felelősséget vállalok egy előéletét nem igazán ismert, nem kölyök kutyusért.

Felkészültem minden jóra és rosszra,mivel a fajta nem ismeretlen számomra, két óriásom volt már.

Délután érkezett Zénó, az ivartalanítás után, kicsit meg volt zavarodva, hogy már megint mi történik vele, ide-oda viszik, új emberekkel kutyákkal találkozik, hol itt, hol ott éjszakázik.

Két öreg sheltie kutyámmal azonnal szembesült, akik érdeklődve fogadták, amit Zénó morgással viszonzott. Gyorsan körbe jelölte az udvart, ami jó nagy terület és bementünk a házba, ahová ő is bejáratos lesz, csak ehhez szépen kell viselkedni és a bejáraton kutyaajtót kell használni, jeleztem neki, hogy lassan meg is tanuljuk.

Amíg Vikivel a papírokat intéztük és kicsit beszélgettünk, nyugodtan feküdt a lábunknál, néha megsimiztem, amiért hálás tekintet volt a válasz, ha a kan kutyám közelített, morgással jelezte nemtetszését,a szuka nyugodtam megnézhette magának. Mikor négyesben maradtunk előkerült a virsli és amit kértem tőle,mindenben partner volt, tehát jutifalattal nagyon is motiválható!

 

Eljött az esti alvás ideje, az ágy mellé tettem egy pokrócot, hogy lefeküdjön, itt volt az első és eddig az utolsó komolyabb nézeteltérés a kanommal, mert neki is tetszett a hely. Persze Zénó nem engedte át! Nehezen aludtunk el, mert többször kellet rászólni, hogy a varratokat ne nyalogassa, de a napi megpróbáltatásnak az eredménye meglett és nyugodtan aludtuk hajnalig, amikor nekem dolgozni kellett mennem. Zénót külön zártam erre a délelőttre, de azóta együtt vannak, ha elmegyek itthonról, már a kutyaajtó is megy, de nem a kedvence.

Hétvégén sok teendő volt a kertben, mindenben segített és ott van a lábam alatt, nem fél fűnyírótól és kerti szerszámoktól, este még tűzijátékot is néztünk, lehet nem a kedvence, de nem volt benne félelem. Lakásban rendesen viselkedik, lehet házi munkát végezni mellette, nem nyúl semmihez. Amit sajnálok, hogy a kutya játékokhoz sem, de lehet ez változik, mert a labdáért elszalad, megfogja, de ki is köpi, mintha forró lenne. 

Emberekkel nagyon barátságos és nyitott,nem egy házőrző típus. Továbbra is megmormogja a kant,ha el megy mellette. Együtt esznek hárman, étvággyal nincs probléma, ha kinyalta a tányért, körüljárják egymásét, hátha van maradék. Suliba, sok kutya közé majd később megyünk, ha a műtéti seb már jobban gyógyult.

Jövő héten megyünk fodrászhoz.

  

Szerintem még sok mindent tanulhatunk, csak türelem kell és szeretet.

Tovább olvasom