Ismét egy beszámolót kaptunk, ezúttal Brigitől, aki Pindi ideiglenese, majd végleges gazdija lett az idén:) Ilyen, amikor egy 13 éves kutya új életet kezd :D
"A hőség idején Pindi a lehető legnagyobb testfelülettel
igyekezett érintkezni a viszonylag hűvös kővel, még a bársonyos fülét is
rásimította. Nagyobb fülecskéje van, mint egy átlagos snacinak, de ettől
különösen bájos, és a hűsölésnél praktikus is… :)
Még ideiglenes befogadó koromban azon izgultam: hogyan oldom
meg, ha vidéki helyszínekre vezényel a főnököm? Felesleges volt minden
aggodalom. Pinduri Aliz imád utazni, csak ahhoz ragaszkodik, hogy egyedül
ugorjon be az autóba. :) Fegyelmezetten,
szépen fekszik a két ülés között, ott elszundikál. Ha megállunk pihenni,
gyorsan elintézi az ügyeit, érdeklődve szimatol, kínálom vízzel, de út közben
éppen csak lefetyel. Megérkezéskor mindent feltérképez, módszeresen és
alaposan. Felvillanyozzák az új élmények! Ismeretlenek is dicsérik, mert lelkes
és szófogadó egyszerre. Alapvetően félénk, visszahúzódó lányka, de ezt
kompenzálja másik kutyusunk túláradó barátságossága.
Ilyenkor munka után séta
vagy kirándulás a programom a kutyákkal, a nagycenki kastély kertje a
lovardával nagy kedvence volt az ebeknek. Pindi szemrehányóan
„sípolt”, amikor eljöttünk, pedig alaposan bejártuk a területet. :D
Úgyhogy megörökítettük a legkülönbözőbb helyszíneken elmélyülten szagláló
Pindurkát.
Az egyik legkedvesebb szokása, hogy megnyugtatja a vihartól
meg az orkán erejű széltől rettegő agárkánkat. Szegénynek próbáltunk már adni SOS
bonbont, homeopata szert, enyhe nyugtatót, de remegett egész testében, még
hozzánk bújva is. Pindurka Alíz odaballagott hozzá, pár percre rá már ketten
ültek egy kosárban, majd a dörgés, villámlás közepette békésen aludtak egymás
mellett. Hitetlenkedve néztük, milyen egyszerűen megoldotta a barátságuk ezt
is. Agárka pedig azzal segít a félénk Pindurinak, hogy „példát
mutat” nyugalomból, nyitottságból, hogy nem kell rettegni más kutyáktól,
hogy barátságos emberektől sok simogatás begyűjthető. :)
Az összeszoktatás a kezdet kezdetén nem volt egyszerű,
először külön-külön kellett őket etetni. Ha elmentem otthonról, elkülönítve
hagytam őket, más-más helyiségben. Emlékszem, az első pár napban már az öröm
volt, hogy kikerülték egymást. Nagyon megérte a pár hét figyelem, a
konfliktusok elsimítása, a házirend összecsiszolása. Két kutyával nincs dupla
gond, de az öröm több mint a duplája! Inkább a sokszorosa…
Kedves schnauzerkedvelők! Drukkoljatok kérlek ennek a
só-bors csöppségnek, gondoljatok ránk! Holnap megyünk kivizsgálásra.
Ez a kiskutya idősen, elgyötörten került a családunkba. Az
egyik legszebb kaland az életünkben, nagyon-nagyon megszerettük. Egy kis hős,
aki több, mint 13 évesen új családban új életet kezdett. Reméljük, hogy minél
tovább lehet velünk… Gondoljatok rá holnap délután!
Brigi"