Pindi új élete :)

Ismét egy  beszámolót kaptunk, ezúttal Brigitől, aki Pindi ideiglenese, majd végleges gazdija lett az idén:) Ilyen, amikor egy 13 éves kutya új életet kezd :D

"A hőség idején Pindi a lehető legnagyobb testfelülettel igyekezett érintkezni a viszonylag hűvös kővel, még a bársonyos fülét is rásimította. Nagyobb fülecskéje van, mint egy átlagos snacinak, de ettől különösen bájos, és a hűsölésnél praktikus is… :)

Még ideiglenes befogadó koromban azon izgultam: hogyan oldom meg, ha vidéki helyszínekre vezényel a főnököm? Felesleges volt minden aggodalom. Pinduri Aliz imád utazni, csak ahhoz ragaszkodik, hogy egyedül ugorjon be az autóba. :) Fegyelmezetten, szépen fekszik a két ülés között, ott elszundikál. Ha megállunk pihenni, gyorsan elintézi az ügyeit, érdeklődve szimatol, kínálom vízzel, de út közben éppen csak lefetyel. Megérkezéskor mindent feltérképez, módszeresen és alaposan. Felvillanyozzák az új élmények! Ismeretlenek is dicsérik, mert lelkes és szófogadó egyszerre. Alapvetően félénk, visszahúzódó lányka, de ezt kompenzálja másik kutyusunk túláradó barátságossága. 

Ilyenkor munka után séta vagy kirándulás a programom a kutyákkal, a nagycenki kastély kertje a lovardával nagy kedvence volt az ebeknek. Pindi szemrehányóan „sípolt”, amikor eljöttünk, pedig alaposan bejártuk a területet. :D Úgyhogy megörökítettük a legkülönbözőbb helyszíneken elmélyülten szagláló Pindurkát.

 

 Az egyik legkedvesebb szokása, hogy megnyugtatja a vihartól meg az orkán erejű széltől rettegő agárkánkat. Szegénynek próbáltunk már adni SOS bonbont, homeopata szert, enyhe nyugtatót, de remegett egész testében, még hozzánk bújva is. Pindurka Alíz odaballagott hozzá, pár percre rá már ketten ültek egy kosárban, majd a dörgés, villámlás közepette békésen aludtak egymás mellett. Hitetlenkedve néztük, milyen egyszerűen megoldotta a barátságuk ezt is. Agárka pedig azzal segít a félénk Pindurinak, hogy „példát mutat” nyugalomból, nyitottságból, hogy nem kell rettegni más kutyáktól, hogy barátságos emberektől sok simogatás begyűjthető. :)

Az összeszoktatás a kezdet kezdetén nem volt egyszerű, először külön-külön kellett őket etetni. Ha elmentem otthonról, elkülönítve hagytam őket, más-más helyiségben. Emlékszem, az első pár napban már az öröm volt, hogy kikerülték egymást. Nagyon megérte a pár hét figyelem, a konfliktusok elsimítása, a házirend összecsiszolása. Két kutyával nincs dupla gond, de az öröm több mint a duplája! Inkább a sokszorosa… 

Kedves schnauzerkedvelők! Drukkoljatok kérlek ennek a só-bors csöppségnek, gondoljatok ránk! Holnap megyünk kivizsgálásra. 

Ez a kiskutya idősen, elgyötörten került a családunkba. Az egyik legszebb kaland az életünkben, nagyon-nagyon megszerettük. Egy kis hős, aki több, mint 13 évesen új családban új életet kezdett. Reméljük, hogy minél tovább lehet velünk… Gondoljatok rá holnap délután!

Brigi"

Tovább olvasom

Bodza Bogi első éve :)

Gyorsan telik az idő, és ezt mi sem mutatja jobban, mint egy tegnap kapott levél, amit Marika és Péter küldött nekünk. A főszereplője pedig Bogi, aki már 1 éve, hogy hozzájuk került. Akkor még csak ideiglenesbe, de már akkor is tudni lehetett, hogy valószínűleg nem kell neki új otthont keresni.

"Gondoltuk írunk Bogiról, hiszen pont ma egy éve van már nálunk.

Hogy repül az idő és mennyi minden történt vele.

Bodzából Boglárka- Bogi lett.

Péterrel nagyon jól megvan, csüng rajta, mindig a nyomába van.

Bár velem összerúgta a port, mikor ide került, de most már elfogad, ha nincs gazdi, jól jöhet még a gazda asszony is időnként, törleszkedik, bújik hozzám is.

„Nem egy öleb” mondták a régi gazdik - most már az lett, szeret ölbe lenni, főleg, ha kint ülhet a gazdi ölében az erkélyen.

Nagyon-nagyon fáncsi, mindenhol ott az orrocskája, ha kinyitunk egy szekrényajtót már kuksizik be, folyton nézi, mit csinálunk.

Sétánál is állandóan jár, a fejecskéje nézi az elsuhanó autót, a mellettünk elmenő embereket, ha teheti, oda megy megszagolni őket.

Nem igazán szeretett játszani, de kifogtunk rajta, mert kapott olyan labdát, amibe nasit lehet tenni, és ha görgeti, kipotyog belőle a nasi és élvezi, hogy tömheti a hasijába.

Egyébként mindent szeret almát, banánt, mandarint, húslevest zöldségekkel, barnarizzsel, vagy zabpehellyel, marha szívet- tüdőt, csak a hasi legyen tele. Megeszi a tápot is, de akkor leül elé és nézi elgondolkodva egy darabig, és mintha arra a következtetésre jutna, hogy ha nincs más, akkor hát ez is jó beletörődéssel neki áll enni.

Sétákon kívül esténként van a játékra is idő, amikor leülünk hozzá és csak vele játszunk. Rongyot ráz, a gazdival húzd meg ereszd meg-et játszanak egy ronggyal, morogva időnként jól meg rázza, ha nem sikerül elhúznia a gazditól, rágicsálja a gazdik kezét finoman.

Eldugdosott nasikat keres, közben bökdös, túr-fúr az orrocskájával, simogat, a mancsával úgy kunyerál még nasit.

Van kabátja, az esőkabátot még csak- csak elviseli, de a téli feladása már nehéz, elbújik, úgy kell kergetni a lakásba, de ha már feladtuk rá elviseli.

Járt kutya suliba is, de amiért mentünk, abban nem sokat változott.

Lány kutyákat nem szereti, oda kap nekik, de rafinált, mert közel engedi őket és akkor a gyanútlan kutyusnak oda kap, nem úgy hogy megsérüljön, a másik kutya csak úgy megbúbolja.

Megsimogatni sem simogathatja meg akármikor akárki, előfordul, hogy valaki megsimogatja, de másnap már megfogja a kezét az illetőnek, hogy most ma nem lehet simogatni.

Az ismerős kutyások már megszokták a hepijeit, rigolyáit, hogy megválogatja, melyik kutyával ismerkedik, és van, mikor lehet simogatni de, van, amikor nem.

Sajnos kemény diétára van fogva a lipáz szintje miatt, szerencsére így nem súlyosbodott az állapota.

A térdkalács ficam miatt nem ugrabugrálhat, nem lépcsőzhet, de élvezi, hogy kézbe hozzuk fel a lépcsőn, már szinte ugrik a kezünkbe.

A szépítkezésért nincs oda főként, ha a pofiját, szakállát fésüljük, tátog, fintorog, neki jó kócosan is jelszóval.

Amikor kész vagyunk, jól megrázza magát, kéjesen vigyorog, hogy na, úgyis kócos vagyok.

Ha itthon hagyjuk egyedül azt nagy nehezen viseli el,ha hazajöttünk halkan nyüsszög, bújik, hol voltatok ilyen soká nagyon hiányoztatok, és közben szimatol, nekem mit hoztatok.

Rigolyás időnként egy hárpia de a Mi kutyusunk.:D

 
Akik figyelemmel kísérnek minket, tudják ki Bogi. Akik nem, nekik megmutatjuk:

Köszönjük szépen a levelet! Öröm ilyet olvasni! :D
Örülünk, hogy Bogi megtalálta az ő új otthonát és családját, és már 1 éve boldogan él :)

Reméljük mások is kedvet kapnak az ideiglenes és/vagy a végleges örökbefogadáshoz ezáltal is. 

Tovább olvasom