Bodza Bogi első éve :)

Gyorsan telik az idő, és ezt mi sem mutatja jobban, mint egy tegnap kapott levél, amit Marika és Péter küldött nekünk. A főszereplője pedig Bogi, aki már 1 éve, hogy hozzájuk került. Akkor még csak ideiglenesbe, de már akkor is tudni lehetett, hogy valószínűleg nem kell neki új otthont keresni.

"Gondoltuk írunk Bogiról, hiszen pont ma egy éve van már nálunk.

Hogy repül az idő és mennyi minden történt vele.

Bodzából Boglárka- Bogi lett.

Péterrel nagyon jól megvan, csüng rajta, mindig a nyomába van.

Bár velem összerúgta a port, mikor ide került, de most már elfogad, ha nincs gazdi, jól jöhet még a gazda asszony is időnként, törleszkedik, bújik hozzám is.

„Nem egy öleb” mondták a régi gazdik - most már az lett, szeret ölbe lenni, főleg, ha kint ülhet a gazdi ölében az erkélyen.

Nagyon-nagyon fáncsi, mindenhol ott az orrocskája, ha kinyitunk egy szekrényajtót már kuksizik be, folyton nézi, mit csinálunk.

Sétánál is állandóan jár, a fejecskéje nézi az elsuhanó autót, a mellettünk elmenő embereket, ha teheti, oda megy megszagolni őket.

Nem igazán szeretett játszani, de kifogtunk rajta, mert kapott olyan labdát, amibe nasit lehet tenni, és ha görgeti, kipotyog belőle a nasi és élvezi, hogy tömheti a hasijába.

Egyébként mindent szeret almát, banánt, mandarint, húslevest zöldségekkel, barnarizzsel, vagy zabpehellyel, marha szívet- tüdőt, csak a hasi legyen tele. Megeszi a tápot is, de akkor leül elé és nézi elgondolkodva egy darabig, és mintha arra a következtetésre jutna, hogy ha nincs más, akkor hát ez is jó beletörődéssel neki áll enni.

Sétákon kívül esténként van a játékra is idő, amikor leülünk hozzá és csak vele játszunk. Rongyot ráz, a gazdival húzd meg ereszd meg-et játszanak egy ronggyal, morogva időnként jól meg rázza, ha nem sikerül elhúznia a gazditól, rágicsálja a gazdik kezét finoman.

Eldugdosott nasikat keres, közben bökdös, túr-fúr az orrocskájával, simogat, a mancsával úgy kunyerál még nasit.

Van kabátja, az esőkabátot még csak- csak elviseli, de a téli feladása már nehéz, elbújik, úgy kell kergetni a lakásba, de ha már feladtuk rá elviseli.

Járt kutya suliba is, de amiért mentünk, abban nem sokat változott.

Lány kutyákat nem szereti, oda kap nekik, de rafinált, mert közel engedi őket és akkor a gyanútlan kutyusnak oda kap, nem úgy hogy megsérüljön, a másik kutya csak úgy megbúbolja.

Megsimogatni sem simogathatja meg akármikor akárki, előfordul, hogy valaki megsimogatja, de másnap már megfogja a kezét az illetőnek, hogy most ma nem lehet simogatni.

Az ismerős kutyások már megszokták a hepijeit, rigolyáit, hogy megválogatja, melyik kutyával ismerkedik, és van, mikor lehet simogatni de, van, amikor nem.

Sajnos kemény diétára van fogva a lipáz szintje miatt, szerencsére így nem súlyosbodott az állapota.

A térdkalács ficam miatt nem ugrabugrálhat, nem lépcsőzhet, de élvezi, hogy kézbe hozzuk fel a lépcsőn, már szinte ugrik a kezünkbe.

A szépítkezésért nincs oda főként, ha a pofiját, szakállát fésüljük, tátog, fintorog, neki jó kócosan is jelszóval.

Amikor kész vagyunk, jól megrázza magát, kéjesen vigyorog, hogy na, úgyis kócos vagyok.

Ha itthon hagyjuk egyedül azt nagy nehezen viseli el,ha hazajöttünk halkan nyüsszög, bújik, hol voltatok ilyen soká nagyon hiányoztatok, és közben szimatol, nekem mit hoztatok.

Rigolyás időnként egy hárpia de a Mi kutyusunk.:D

 
Akik figyelemmel kísérnek minket, tudják ki Bogi. Akik nem, nekik megmutatjuk:

Köszönjük szépen a levelet! Öröm ilyet olvasni! :D
Örülünk, hogy Bogi megtalálta az ő új otthonát és családját, és már 1 éve boldogan él :)

Reméljük mások is kedvet kapnak az ideiglenes és/vagy a végleges örökbefogadáshoz ezáltal is. 

Posted in: