Pindi, a kis utazó

Köszönjük, hogy megmentettétek Pindit! Sok örömünk van benne. A lemondó nyilatkozat szerint holnap lesz a születésnapja, a 14.!

Igazi utazókutyus, kimondottan élvezi új helyszínek, az ismeretlen környezet felfedezését. Járt velünk családi eseményeken, ebédeken, lakásban és étteremben. :) Sárvárra, Bükre és egyéb vidéki helyszínekre is elkísért. Mindenhol kifogástalanul viselkedik, akár munkáról, akár kirándulásról van szó. Sajnos Visegrádon, egy végre nem munkával töltött hétvégén egy bordeaux-i dog megtámadta pinduri kutyánkat, és a férjem lélekjelenlétén múlt minden. Orrba vágta, elkergette az agresszort. Gazda sehol, mint kiderült, a környékről szökött meg a dog. Felületi sérülések keletkeztek, szerencsére nem harapott még rá az apróságra. Persze siettünk állatorvoshoz, ultrahang, rtg. szerint nem lett belső sérülés. 3-4 nappal később már saját lábán sétált. Pindi sokkot kaphatott, fizikailag rendben van, Irmával továbbra is bizalmas, jó barátnők, de senki más kutyát nem tűr meg azóta. Igyekeztünk higgadtan, szeretettel reagálni, hogy megnyugodhasson. Szót fogad, „működik”, de sehol az önfeledt kismanó, semmi dünnyögés, móka. Kezdtük megint elölről felépíteni a kapcsolatot, a bizalmat… Remélem, segít az idő.

Édes és okos, a járdaszegélyeknél megáll, és régóta nem eszik semmit az utcán. Pórázt csak buta emberek miatt használunk időnként, mert egy láthatatlan póráz köt össze minket. A bundácskája már tömött, sűrű. Egyik lelkes simogatója, egy 8 év körüli kisfiú plüsskutyának becézi. :) Kb. kéthavonta nyírni kellett a szőrét a forró nyárban, csinos, rövid frizurát hordott. Egy pumpás palackból vizet permeteztem rájuk, amikor nagy volt a hőség, Pindi kimondottan szerette, tartotta a törzsecskéjét, fordult, hogy érjék a hűsítő cseppek. :)

Augusztus végén-szeptember elején vittük nyaralni magunkkal Horvátországba, útlevelet csináltattunk Pinduri Aliznak. :) Kimondottan élvezte az utat, ekkor kezdődött megint a felszabadult játék velünk. Sok állatszerető ember között voltunk, mindenhová beengednek kutyával. A helyi jószágok is nyugodtak, barátságosak egytől egyig, de csak agárkánk ismerkedett a flexi hosszú végén, Pindi mellettünk maradt, és úgy tett, mintha a másik eb ott sem lenne. Vagy kihúzta magát mind a 30 centijével, és morgott, ha 3 méternél közelebb mert jönni egy másik kutya… Szívesen megfürdött volna a tengerben, de annyira hullámzott, hogy nem mertük kipróbálni…

Aki először látja a két kutyánkat, az is megkérdi: Ők nagyon szeretik egymást, ugye? Vagy: Látszik, hogy jó barátok!

Egyik hétvégén rosszul lett kismanónk, a nem daganatos mellső lábát egyáltalán nem használta, zavart volt, nem evett. Szerencsére lelkiismeretes állatorvosunk vasárnap is fogadott, megvizsgálta Pindurkát. Valószínűleg egy kisebb agyvérzés, stroke volt. A gondos kezelésnek hála, és a napi ¼ Milgammának, újra mint egy kis gumilabda, úgy szalad, ugrál. Sétál, szimatol, eszik jó étvággyal. Ránk ijesztett nagyon! Igaz, megint befelé forduló, velünk se bizalmas, de megint kezdjük elölről. Remélem, az elkövetkező évek nyugodtan telnek, mert ez a csepp kutya családi kedvenc lett. Anyósom-apósom cicáival is jól kijönnek (noha az idegen macskákat kergeti). Első találkozásra megértette az összes állatka, hogy egy családhoz tartoznak. :)

A munkátokhoz sok sikert kívánunk, nagyszerű, hogy sok schnauzer Nektek köszönheti, hogy biztonságban, családban élhet!

Megpróbálok fotókat is küldeni Neked, és remélem, tudjuk még támogatni a mentést.

Szép napot kíván:

Brigi, Marcell, Irma – és ♥ Pindi ♥

Posted in: