Lichi ~ SOS Schnauzermentés

Lichi közvetített kutyus volt, még amikor az egyesület létrehozásán dolgoztunk. Akkori tulajdonosa az ebadó bevezetése miatt vált meg tőle… Szerencsére nem kellett sokat osztani a hirdetését, hamar rátalált a Gazdi (Sz. Bea), akitől ezt a kis beszámolót és nagyon szép fotókat kaptunk. Ezúton is köszönjük neki, és további sok-sok együtt töltött évet kívánunk nekik!

Lichi (korábban Öcsi) története

Lichi egy só-bors törpe Schnauzer. 2012 januárjában fogadtuk örökbe, akkor volt 3 éves. Mindenképpen ilyen kutyát szerettünk volna, de mivel sokszor elbizonytalanodtunk, hogy két dolgozó embernek lesz e kellő ideje egy kutyára, illetve mindenképpen örökbefogadni szerettünk volna, így kb. 1 évig kerestük az igazit. De nem találtuk. Aztán mikor elhatároztuk, hogyha nem tudunk örökbefogadni, tenyészőtől vásárolunk egy kölyök kutyust, akkor megláttam Őt a Facebook oldalatokon. Elsőre tudtam, hogy Ő az aki ránk vár, nem gondolkoztam tovább. A kötelező körök után végül január végén tudtuk elhozni.

Eleinte nagyon bizalmatlan volt, megviselte a gazdi váltás, ráadásul akkor ivartalanították, így az is rátett szegénykémnek egy lapáttal. Jutalom falatot sem akar elfogadni tőlünk, csak a rendes evéskor adott tápot. A műtét utáni felépülése is tovább tartott, mint általában. Az első időkben otthon voltunk vele, (felváltva a párommal) hogy szokjon minket és az új helyet, de nem nagyon barátkozott, csak feküdt és aludt. Pár hét elteltével, amikor a sebe is begyógyult vittem magammal a munkahelyre, hogy ott is velem lehessen. Van ott is fekhelye, és játékok is.

Ahogyan telt az idő egyre, barátságosabb lett, egyre jobban megszokott minket, és kb. 3-4 hét elteltével már örült nekünk és barátkozott, bújt hozzánk. Az idegenektől félt, és még most sem barátkozik nagyon. (de ez szerintem Schnauzer jellemvonás, ez a második ilyen kutyusunk J) Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, szó nélkül sétál mellettünk póráz nélkül, minden kutyával kijön (kivéve azokkal a kan kutyusokkal akik „molesztálják” hiszen nem érzik rajta a fiú szagot).

Teljes mértékben mi vagyunk A GAZDÁI, elfogadott minket, érzi, hogy sokkal jobb helyen van, mint ezt megelőzően, és ezt meghálálva mi létezünk neki csak, senki másra nem hallgat, ha kutyával találkozunk, akkor csak akkor megy oda hozzá, ha megkapja az engedély Tőlünk.

Egyszóval egy Angyal kiskutya Lichi, életünk legjobb döntése volt, hogy örökbe fogadtuk!!!