Viki és a snaci mentés

Mint tudjátok, mi is kevesen vagyunk, így mindig örülünk, ha valaki úgy dönt, hogy csatlakozik hozzánk, hogy segítsen a snaciknak. Viki az egyik új tagunk, aki Sacival foglalkozott, és erről írt egy kis beszámolót. Reméljük ez is segít abban, hogy mások is bátran és szívesen csatlakozzanak a fajtamentéshez, támogassák a munkánkat és ezáltal a snacikat. 

Olvassátok szeretettel: 

"Saci    

Előzmények: Idestova másfél éve vagyunk a párommal szerető „szülei” egy óriás schnauzer kannak, Mephistonak. Előtte egy befogadott boxerünk volt, de sajnos betegség miatt elvesztettük. Nekem korábban nem volt kapcsolatom schnauzerrel, viszont a párom családjában volt már két óriás és egy törpe is. Mephiston keresztül viszont megismertem és nagyon megszerettem ezt a fajtát, mind külsőleg, mind belsőleg. Bár tudom, hogy ha muszáj, tudnak erősek lenni, de – lehet, hogy ez nagyon naivan hangzik – én látom bennük a szeretetre vágyó, óriás szívvel rendelkező, bújós drágaságot.

A Facebook-on találtam rá az SOS Schnauzer fajtamentő csoportra. Megesett a szívem Aramiszon, és arra gondoltunk, hogy ideiglenes befogadóként magunkhoz vesszük. Sajnos a körülmények (meg a szomszédok) nem engedték, de ha már kapcsolatba kerültünk, segíteni akartam, jelentkeztem tagnak, felajánlva a segítséget, amiben tudok.

Aztán egyszer csak megláttam, hogy Sacinak segítség kell. Mivel kutyakozmetikusként is dolgozom, és Saci nagyon elhanyagoltnak tűnt a képen, rögtön írtam a többieknek, hogy vállalom a kozmetikázását.

Saci Szegedről való. Sajnos a családja a devizahitelesek szomorú sorsára jutott, és lakótelepi lakásba kellett költözniük. Oda viszont egy óriást nem vihettek magukkal.

A családdal történt egyeztetés után kiderült, hogy fel tudják hozni Pest közelébe, pontosabban Maglódra, ahonnan én nem messze lakok, így én könnyen át tudom venni, kozmetikázni.

Reggel már kicsit idegesen ébredtem: vártam, hogy milyen lesz, hogy tudok vele bánni. Mivel a családdal reggelt beszéltünk, 10 körül már idegeskedni kezdtem. Hívtam őket, és kiderült, hogy fél 12 előtt nem érnek fel. Telt az idő, és egyszer csak végre rám csörögtek: itt vannak.

Amikor mentem a parkoló felé megláttam a szőrös mackót. Télen Mefinek is hosszú szőre volt, de elsőre én nem nagyon láttam Saciban a schnauzert. A találkozás zökkenőmentes volt, Saci érdeklődött, szaglászott, nyugodt volt. A család elbúcsúzott tőle, megsimogatták, megszeretgették, nekem meg jó volt, hogy napszemüveg volt rajtam, így nem látszott, mennyire meghatott engem is. Elintéztük a papírmunkát, aztán bekerült Saci az autóba és elindultunk hozzánk.

A kocsiban nagyon nyugodt volt, de melege volt… Mikor hozzánk értünk az én két kutyám Mefi és Fidel (bichon havanese), akik mindketten fiúk érdeklődve nézték a hatalmas szőrtömeget. Mefi nem látta meg benne a fajtatársat, inkább elhúzódott. Saci ment volna, szaglászott, ivott és végezte a dolgát, addig Mefi egyre távolabb ült, és onnan szemlélte. Fidel már bátrabb volt, egy kicsit meg is ugatta, de Saci inkább elhúzódott tőle.

A kozmetikázás alatt nagyon jóban lettünk. Lassan lekerült róla a hatalmas bunda, és egy picit ugyan sovány, de nagyon szép, arányos schnauzer lány lett belőle. Tetszett neki a foglalkozás, bújt, vágyott a simogatásra, a fésülésre, minden kis foglalkozás jól esett neki, és mindet meg is hálálta. Nyugodtan, mindenféle ellenkezés, odakapás nélkül tűrte, a nem megszokott tevékenységet.

Kicsit szorosra sikerült a menetrend, mert hát volt mit Sacin nyírni, későn is érkezett, de várta a menhely, így négyig Siófokra kellett érnünk.

Mikor a nyírással készen lettünk, kiengedtem a teraszunkra, hogy a szőrt és magamat is összeszedjem. Nem akartam magára hagyni, így én is kiléptem vele. Milyen jól tettem: félelemérzet nélkül indult neki a kicsivel több, mint 3 méteres magasságnak, hogy Ő most leugrik innen. Még időben nyúltam utána. Rájöttem nem jó ötlet a terasz, inkább segít nekem rendet rakni….

Elkészültünk, kapott egy nyakörvet és pórázt, aztán ismét autó. Mielőtt kimentünk megpróbálkoztam a barátkoztatással. Most már Mefi nem húzódott el, sőt! Most már érdekelte, barátkoztak volna :)

A kapun kívül azonban Saci megint rám hozta a frászt: kihúzta a fejét a nyakörvből és uccu neki az utcának. 20 perc kergetőzés után Mefi-t bevetve sikerült visszaédesgetnem és megfogni. Egyből került is az autóba és irány Siófok.

Az utat jól tűrte. Szépen elhelyezkedett, árnyékba tette a fejét és Siófokig fel sem ült.

Mikor a menhelyre értünk nyugodtan és barátságosan fordult mindenkihez. Sajnáltam otthagyni.

A szívem szakadt meg érte, és ha lehetőségem adódott volna, nem hagyom ott. Tudom, hogy jó kezekben hagytam, de mikor kimentem az autóhoz hogy lefotózzam, úgy nézett utánam, hogy összeszorult a szívem.

Nagyon jó érzés volt segíteni, és még jobb olvasni a híreket, hogy Hubával együtt jó helyre, Németországba költözik. Csupa jót és szépet kívánok neki és leendő gazdájának."

Köszönjük Vikinek az élménybeszámolót, és reméljük mások is jönnek még utána :)

SOS Schnauzer Team

Tovább olvasom

Újra itt :)

Kicsit elmaradtuk a blog írásával, de most pótoljuk. 

Szerencsére több jó dolog is történt velünk/nálunk az utóbbi időben, amiből az egyik legjobb, hogy Buksi hosszú várakozás után elutazott Németországba, ahol új életet kezdhet egy új gazdi oldalán.

Reméljük hamarosan kapunk róla friss híreket, és új fotókat is! 

Szintén jó hír, hogy Titinek - a skót terrier ősökkel rendelkező mentvényünknek - nem sok időt kellett gondozásunkban töltenie, hiszen már az első komoly és megfelelő érdeklődő család visszajelzett a látogatás után, hogy szeretnék Titit örökbe fogadni. 

A kislány az ivartalanítás után költözött is, ahol nagy-nagy szeretettel várták már, és este új fotókat is kaptunk. Jó lenne, ha minden kutyának ilyen szerető gazdik jutnának!:D 

  

Apollóra több érdeklődő is volt, de még mindig várja az ÁLOMGAZDI jelentkezését.
Nagyon sokat tanult és fejlődött, igazi kis házőrző is már, egyedüli vagy szuka kutyus mellé, kertes házas környezetbe (bejárással) igazán jó választás.

 

Monty és Dante viszont eddig nem kapott látogatókat, pedig nagyon szeretnénk nekik is megfelelő otthont találni, ahol ez a két törpe együtt élhet boldogan. Reméljük hamarosan felbukkan az ő Álomgazdijuk is, hogy ne kelljen szétválasztani őket.

 

 

Új kutya is került a gazdikeresők közé, Huba személyében. Hubát megtalálója gondozza, és Ő is mindent megtesz azért, hogy megtaláljuk számára a tökéletes otthon. 

Huba már nem fiatal, de nagyon jó természete van, mindenkit szeret ez az óriás, így reméljük hamar rátalált az Igazi. Aki nem egy fiatal, habókos kutyát szeretne, neki kitűnő választás lenne.

Nevesincsről már olvashattatok, neki szerencsésen alakul a sorsa. Jelenleg ideiglenes befogadóknál lakik, akik pár nap után jelezték, hogy szeretnék végleg megtartani. Azóta már Pajtinak hívják a kisasszonyt.:) Egyeztettünk a dokival, a várható költségekről, ami 17.000 Ft lesz, ebből eddig 5.000 Ft-ot sikerült összegyűjteni. Kérjük, aki tud, támogassa őt, hogy mielőbb sort keríthessünk az ivartalanítására, és ő is gazdisodhasson.

Gazdi kereső  kutyáinkról a honlapunkon találtok bővebb információkat. Valamint a közvetített kutyusokról is, köztük van:

Aramisz a só-bors közép snaci fiú - aki a héten gondozásunkba kerül -, valamint Bajnok a fekete óriás.

Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy kezd elterjedni a snaci kedvelők körében is a virtuális örökbefogadás, jelenleg is három kutyánknak van virtuális gazdija, aki így segít nekünk és a schnauzereknek. 

A virtuális örökbefogadásról bővebben a segíts menüpontban részletesen olvashattok. Napi 100 Ft összegért bármelyik számotokra tetsző kutyus virtuális gazdijai lehettek.

Jelenleg Apolló, Pajti és Huba vár egy-egy virtuális gazdira! 

Új támogatókkal is gazdagabbak lettünk, aminek nagyon-nagyon örülünk:) 

Egyikük az 

ahol szebbnél szebb egyedi kézzel festett termékekhez juthattok, köztük snacis bögréhez is. És a már a fekete óriás schnauzeres grafika is felkerült a kínálatba. Minden megvásárolt snacis termék után 1000 Ft támogatást kapunk, így ha szeretnétek meglepni magatokat, barátaitokat, rokonaitokat, válasszatok a schnauzeres tárgyak közül, így egyúttal nekünk is segítetek. 

Másik nagylelkű új támogatónk a 

Bizonyára sokan ismeritek és szoktatok rendelni a Petissimo.hu-n. Most egy nagyszerű és nagylelkű támogatással lettünk gazdagabbak a webáruház jóvoltából, aminek a lényege:

A Petissimo.hu oldalán lehetőség van tápadománnyal segíteni nekünk, 1500 és 3000 Ft-os támogatói jegyek megvásárlásával, ami már magában is szuper, de amit még fontos tudni, az ő felajánlásuk: "Természetesen ennyi pénzből nem jön ki egy zsák prémium minőségű kutyatáp, a különbözetet mi adjuk hozzá: ahány forintot adtok, mi ugyanannyival növeljük meg az általatok választott szervezet támogatását. Minden hónap végén összesítjük a támogatói jegyeket, és átadjuk az adott mennyiségű állateledelt az egyesület részére!"

Kérjük gondoljatok ránk, és támogassátok az Egyesületet, hiszen megduplázódik a Ti felajánlásotok. 

Érdemes figyelemmel követni mind a Blöki Bazár, mind a Mosolypostás termékkínálatát, mivel folyamatosan új mintákkal rukkolnak elő, így egyre több snacis termék lehet a tietek. Itt a tavasz, jön a nyár, szuper pólók, trikók várnak rátok az általatok kiválasztott színben és mintával. 

Hamarosan újabb partnerrel bővülünk, ami az örökbefogadó gazdiknak is jól jöhet.. :) 

Sajnos az ideiglenes befogadók száma nem nagyon nőtt, pedig rájuk van a legnagyobb szükségünk, hiszen addig mi sem tudunk kutyát átvenni, amíg nem tudjuk hol elhelyezni. Továbbra is keresünk befogadót Aramisznak, a kissé neveletlen, de barátságos közép sncinak, és Sütinek, a fekete törpe fiúnak, akit szintén mielőbb gondozásunkba kellene venni, de eddig senki nem jelentkezett, aki vállalni tudná. Sajnos a panzióztatás 1000 Ft/nap költséget jelent, amit jelenleg nem tudunk megoldni, így kérjük, aki vállalni tudja, hogy befogadja ez a rossz sorsú kislányt, jelezze nekünk. Felszerelést, tápot tudunk adni, orvosi költségeit mi álljuk, csak hely, gondoskodás, törődés, szeretet és tanítás kell neki, hogy kikupálódjon, bízzon, és utána ő is egy saját otthont és szerető gazdit találhasson magának. 

Mint tudjátok leginkább anyagi segítségre van szükségünk, hiszen 1-1 kutya orvosi költségei 20-30 ezer Ft-ba kerülnek, ami sajnos saját zsebből mi nem tudunk állni. Kérjük, akinek van rá lehetősége, támogasson bennünket: 

SOS Schnauzer Fajtamentő Egyesület  

 Raiffeisen Bank 12010879-01368645-00100004

Köszönjük! 

SOS Schnauzer Team 

  

 

Tovább olvasom

Snacis hétköznapok

 Ideje, hogy egy kis beszámolót tartsunk a jelenlegi snaci csapatról :)

BUKSI

Egyetlen óriásunk, Buksi, továbbra is várja, hogy végre valaki felfigyeljen rá, és végre örökbe fogadja. Sokat tanult, sokat fejlődött az elmúlt hónapokban, de saját gazdira van szüksége, ahol ő az egyetlen kutya, ahol rá figyelnek, vele törődnek. Bár volt 1-2 érdeklődő, sajnos az igazi még mindig várat magára. 

Ezúton is köszönjük az ideiglenes befogadóinak, hogy még maradhat náluk és gondoskodnak róla.
 

Kérjük segítsetek Buksi hirdetésében, hogy végre ő is boldog, gazdis kutya lehessen! 


Ezzel szemben Bodza (most már csak Bogi) beleült a jóba, már megérkezésekor. 3 hónapot töltött ideiglenesként, ami alatt sokat változott a természete, sokkal barátságosabb, bújósabb lett, ragaszkodóvá vált, megtanult lakásban élni. Mivel jó kislány volt, és a szerelem is kölcsönös, most már boldog gazdis kutyaként éli napjait:

Bogi a gazdikkal

Az Alíz és Arnold párost sajnos szét kellett választanunk - mivel a befogadó szukája tüzelni kezdett - így Alíz ott maradt Briginél, amíg Arnoldnak új helyet kellett keresni. Nem is egyszer azóta..

Úgy tűnik a két törpe közül Pindinek van a könnyebb és jobb természete. Íme pár szösszenet Brigitől:

"Pindurka kivirult, felszabadult, beszélgetős. Hihetetlen, hányféle hangja van!... Nagyon jópofa kutyus, hatalmas egyéniség lakik az apró testben... Pindi egy igazi kis felfedező. Lehet, hogy 13 éves, de minden érdekli a világból."

"Pindurka remekül lát, leteszteltük véletlenül: a lépcsőház fordulójának ablakán át a messzi távolban észrevett egy törpetacskót. Én csak azután kezdtem nézelődni, hogy miért morgolódik-vakkant ádázul Pindi… Nagyon eltökélt pofikat vág ilyenkor, a lépcsőház meg visszhangzik."

A hidegebb időre tekintettel Brigi meglepte Pindit egy kutyaruhával, hogy a 4-5 kilós kislány ne fázzon. 

"A kutyaruha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: Pindi úgy döntött, neki ilyesmire nincs szüksége. Az első zimankós napon még eltűrte, aztán egyre rövidebb idő alatt megszabadult a hacukától. Akrobatikus tehetség! :) A rekordja: a kapun kilépve már nem volt rajta. Ő győzött. :)"

Bár úgy tűnik Pindi nagyon jól érzi magát Briginél, ne feledjük, ez csak átmeneti megoldás, továbbra is keressük neki a gazdit, a saját otthont, ahol boldogan élhet. 

És akkor jöjjön a tesó, Arnold, aki az utóbbi időben jó pár helyen megfordult, mert az uraság igazi kis pukkancs kutya. Mivel Arnold akkor még nem volt ivartalanítva, új befogadóhoz költöztettük, Móniékhoz, ahol nagy szeretettel fogadták, de sajnos pár napon belül kiderült, hogy nem jön ki a család saját snacijával, ráadásul nagyon nem szeret egyedül (emberi társaság nélkül) lenni, és ennek hangot is adott reggeltől-délutánig, állandóan. Próbáltunk neki új helyet keresni, de mivel nem sikerült, maradt a panzióztatás lehetősége, átmeneti megoldásnak. De mivel ezt a befogadók sem akarták, kapott még pár napot. Arnit bejelentettük a dokihoz, remélve, hogy az ivartalanítással kicsit változik a viselkedése is, de sajnos a műtét után két nappal már megint balhézott, így ismét új helyet kellett neki keresni.
Legnagyobb örömünkre jelentkezett Kriszti, hogy ő befogadná Arnoldot pár napra. Nos, Arnold ismét hozta a balhés formáját, és gyorsan megmutatta, hogy ő nem szeret más kutyákkal együtt lakni - pedig jelenlegi partnere egy szuka westie kölyök. 

Egyúttal szeretnénk megköszönni a kutyák fuvarozásában nyújtott és felajánlott segítségeket Mindenkinek! Különösen Kálóczy Évának, aki lassan Arnold személyi sofőrje lesz :D

 

Így aztán Arnoldnak olyan gazdit keresünk, akinek nincs másik kutyája, ahol ő lehet a kedvenc, vagy aki Alízzal együtt mind a két törpét örökbe fogadná. 

Arnold most Kriszti szüleinél lakik - ahol nincs másik eb :) - és boldogan simizteti magát. Köszönjük Krisztinek és családjának a lehetőséget és a törődést, amivel gondoskodnak a legényről. 

Monty és Dante jól érzik magukat Gyöngyinél és párjánál, illetve a család két kutyájával is jól kijönnek. 

Kozmetika előtt

Mint tudjuk a kozmetika csodákra képes, ezt náluk is láthattuk. Azt azért nem árt megemlíteni, hogy utálják a kozmetikát, ehhez hozzá kell még őket szoktatni. Mint azt is meg kell tanulniuk, hogy nem veszik el tőlük az ételt, és hogy bízzanak az emberben, ha segíteni akar nekik, nem kell a mancsot félteni...

Kozmetika után

Mint a két fickó átesett az ivartalanításon is, sebük szépen begyógyult. Most pedig várják a kérőket, akik egyszerre két szépséges törpével szeretnék bővíteni a családjukat, és izgalmasabbá tenni az életüket. 

És a kozmetikára visszatérve:

Szeretnénk bemutatni nektek új partnerünket, a Zaire Kutyakozmetikát és Kenyeres Annát, aki felajánlotta, hogy avval támogatja a snacikat és a mi munkánkat, hogy a gondozásinkba kerülő kutyusokat megszépíti, hogy mielőbb gazdit találhassanak.
Cserébe egy kis reklámmal viszonozzuk a szívességet, kérjük, aki teheti szintén segítsen ezzel, ajánljátok, like-oljátok oldalát.
Természetesen minden snacit - köztük a tőlünk örökbefogadottakat is - és gazdiját szívesen látja kozmetikájában, ami Bp. VI. ker. Podmanicky u. 27. szám alatt található.

Szintén új partnerekkel bővültünk az elmúlt időszakban, akik szebbnél szebb kutyás cuccokkal kedveskednek mindenkinek, aki szereti a kutyákat és főleg a snacikat: 

Akár ilyen szuper pólóval is meglephetitek magatokat a Blökibazár-tól, és közben a snacikat is támogatjátok:  

Vagy ilyen szuper pulcsival is bővíthetitek az otthoni kollekciótokat a Mosolypostás kínálatából:

Mind a két cég termékeit, és a rendelés menetét megtaláljátok facebook oldalunkon és honlapunkon is! 

És akkor a végére még egy jó hír!

Bár Apollónak nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk, de jelentkezett egy család, hogy nagyon hasonlít az ő tavaly eltűnt (valószínűleg ellopott) törpéjükre. Mivel Apollóról csak ezt az egy képet tudta küldeni a megtaláló, így kicsit nehéz megállapítani, de péntek délután személyesen mennek le megnézni a kutyust. És abban az esetben, ha nem az ő eltűnt kutyájuk, akkor is örökbe fogadják Apollót!

Sajnos ebből a rövid beszámolóból is látszik, hogy nem nagyon bővelkedünk ideiglenes befogadókban, így mindig nagy szükségünk van rájuk, hiszen csak akkor tudunk segíteni, ha van hova elhelyezni egy-egy kutyát. 


SOS Schnauzer Team 

Tovább olvasom

Arnie, a terminátor kormányzó és Alíz, a pinduri balerina

Egy kis beszámoló Brigitől Alízról és Arnoldról:

Rengeteg fotót készítettem a lurkókról, amin egy elmosódott paca vagy egy elhúzó ezüst csík látható. Az „ül!” parancsot nem ismerik, ha jutalomfalat van a kezemben, akkor annak eredménye: két felugró állatka, cápaként csattogtatott fogsorral. Azt hiszem, a soványka testvéreket ilyesmivel nem terhelem. Viszont szép eredmény tőlük, hogy A) már nem próbálnak fejest ugrani a hűtőszekrénybe, ha kinyitom az ajtaját, B) ha az ételt kapják, nem harapnak rá az adagoló kanálra, C) az étel megérkezik a tálkákba, nem fogy el már a levegőben, illetve D) nem landol a fejükön, mert nem ugranak alá.

 

Az egyik sikerültebb fotót átküldtem neked, úgy látszik, telefonnal picit jobb az eredmény, illetve az előbb lekaptam, ahogy a saját kutyusomtól elcsórt takarón fekszenek roppant elégedetten. Először csak egy kilógó kis csücsökre ült Arni, aztán valahogy egyre nagyobb pléd került alája… Saját kutyus kapott egy másikat, ezt meg eltulajdonították a törpék. Itt konkrét gyakorlati probléma, hogy még egy kosár nem fér el a kicsi szobában (ami saját kutyus kedvenc helye), de ők megoldották a helyzetet. Kár, hogy a boldog szuszogások nem mellékelhetők a képhez!

A cím magyarázata: egyik kedvenc játékunk az állatkák megismerése során „a kicsoda/mi lenne, ha…” A tulaj által róluk küldött jellemzés sok pontban helytálló. Arnold barátunk ambiciózus, vezetői hajlamokkal rendelkező, közvetlen eb, de épp azért, mert ambiciózus, meg akar felelni, így meg lehet beszélni vele mindent, jó tárgyalópartner (például nem ugrálhat a kanapén, szíveskedjék beérni kosarakkal és takarókkal). Testőrködik az utcán, szerencsére agresszió és támadás nélkül, egy-két határozott, mély hangú vakkantással. Módszeres szimatoló, imádja a rendszert a napi programokban. Ezekben hasonlít Kalifornia jelenlegi kormányzójára, aki ugye egy osztrák kis faluból indult, és lám, hová jutott! És elnézést, de színészi képességekben felül is múlja, Oscar-díjas alakítás, ahogy az éhező kiskutyát alakítja, még a fülét is remegteti közben! A húgocskáját amerikai focistákat megszégyenítő cselekkel próbálja kitúrni a simogatásból és az étel mellől (itt is némi javulás figyelhető meg).

Aliz tán még most sincs 4,5 kg, aprócska, fegyelmezett, és úgy mozog, laza izületekkel, ahogy a balerinák. Ragyogó és kifejező hatalmas szemeivel Audrey Tautou-ra hasonlít az Amelie csodálatos élete című filmből, illetve Audrey Hepburn-re. Öntudatos, tartással rendelkező mini schnauzer, a mérete ellenére nem egyszerűen egy öleb.

Életkoruk senkit ne tántorítson vissza, felnőttségük miatt nyugodt ebek, nem rágnak, nem rombolnak. Mozgékonyak, játékosak, mégse kell kilométereket kutyagolni velük. Nos, igen, olyan mozgékonyak, hogy szinte csak álmukban vagy elpihenve fotózhatók!

Azt hiszem, külön-külön is elhelyezhetőek, Arni élvezné a kizárólagos reflektorfényt, Alíz pedig élvezné a nyugalmat. 

Tovább olvasom

Pörgős hét a snaciknál

Hosszú és fárasztó heten vagyunk túl, de elmondhatjuk, hogy sikeresen zártuk :)

Kezdjük a már eddig is meglévő kutyáinkkal: 

Lottink szerdán ismét a doktor bácsinál járt, és átesett az ivartalanítási műtéten. Szerencsére semmi komplikáció nem volt, minden a legnagyobb rendben zajlott, és ment is "haza" lábadozni. Zsu ezt írta róla: 

"Megvolt a műtét, a kislány jól bírta - mit tehetett-, és most itt lábadozik mellettem. Kicsit hányt, gyógyszert, kicsit remeg, de már talpra állt az imént...hosszú éjszakánk lesz."

Tovább olvasom

Bodza napló - 4. fejezet

Kedves olvasóink, tartozunk Nektek néhány Bodza beszámolóval, igen sok teendőnk volt mostanság, de igyekszünk bepótolni a lemaradást!

Úgy tűnik nehéz természete ellenére, Bodza meghódította ideiglenes családját!

"Bodza marad, nem szeretnénk másnak adni, de gondolom Ti ezt tudtátok.

Bodza sokban olyan, mint Döme, és mégis teljesen más.

Féltünk Döme után egy másik kutyustól, de érdekes módon Bodza sokat segít abban, hogy feldolgozzuk, hogy Döme elment.

Tovább olvasom

Bodza napló - 3. fejezet

Bodza és az ünnepek

Reméljük, hogy a már gazdis mentvényeink kellemesen töltötték az ünnepeket új családjaikkal. 

Bodza az ideiglenes gazdikkal ünnepelte a karácsonyt és a szilvesztert. A beszámoló és a mellékelt fotók szerint jól viselkedett. :-)

"Bodza nagyon jól elvan az unokáinkkal, akiket megkértünk, hogy csak simogassák, ne nyúzzák.

Most van csak bajban a kisasszony! ... ennyi embert szemmel tartani, hát az nagyon fárasztó ám!

Nézi, hogy játszanak a gyerkőcök, sokszor annyira „útban” van, hogy kikerülni képtelenség, csak átlépni lehet rajta, arrébb nem menne, még ha kérjük, akkor sem. A gyerekek még nem tudnak nagyot lépni, bizony elő fordul, hogy lépés közben picit megrúgják, rálépnek. A legkisebb unokánk Míra egyszer átesett rajta, akkor eléggé rálépett Bodzára, de Bodza akkor is feküdt tovább egy hangja sem volt csak a fejét emelte meg egy kissé, hogy „na, mi van, nem történt semmi bajod?”.

A fiam próbálta „nyúzni” mint Dömét, arra picit morgott Bodza és megkapta a kezét. A fiam mondta neki jól van, nyugodj meg és simogatta, nyugtatgatta. A nyúzás ellenére a fiam nagy kedvenc lett, reggel mikor kinyitják a szoba ajtót, a menyemet, Gigit szinte eltaposva rohan be egyenesen a fiamhoz.

Egyik nap -nem tudjuk mi történhetett- vele picit öklendezett, bár ilyet Döme is csinált, azért megijedtünk nincs- e valami baja, de azóta is minden rendben van.

Bodza csinált egy nagyon furcsa dolgot. Átkarolta a két első lábával a férjem lábát erősen, görcsösen és úgy csinált mintha meg akarná hágni, mintha kan kutya lenne. Ilyet egy régebbi kutyusunk csinált, de hát Dodó közép snaci fiú volt, Bodza meg lány, ezt nem értjük még lány kutyusunk nem volt ez nagyon furcsa nekünk.

Sokat nyalja, tisztogatja magát, sőt amennyire tud hátra nyúl és rágja a hátát, vakarja a lábával magát gondoljuk gyógyulgatnak a sebei és viszket Neki.

Sokat hentereg, vagy jól érzi magát vagy azt is azért csinálja, mert viszket és így dörzsöli, meg ahol másképp nem fér hozzá.

Kezdi eszegetni a tápot. Mindig van a táljában, már 2 reggeli séta után is 6- kor neki állt enni belőle. Napközben meg valami házi kaját eszik.

Továbbra is mindig a sarkunkban van akkor nyugodt, ha együtt vagyunk. Sir, nyafog, ha valaki elmegy itthonról és kitörő örömmel fogadja, mikor haza jön az illető.

Sétálni imád, főleg ha nincs kabát rajta.Sétánál akad egy kis gond, mivel nem minden kutyussal jön ki, rájuk morog, erre a többi kutya támadással reagál, ez főleg akkor gond, ha nincs pórázon a támadó kutyus, hiába megyünk arrébb az jön utánunk, sajnos evvel nem tudunk mit csinálni, félünk, hogy ebből gond lesz egyszer.

A másik gond, hogy a macskáknak és galamboknak kitett ételt felkapja, sajnos vannak olyan emberek, akik mérget tesznek ki... több kutya megbetegedett már ezért.

A petárdázást nagyon jól bírta, aggódtunk, hogy félni fog. Sőt a tűzijátékot élvezte, leült és úgy csodálta, a fejével követte a fényjelenséget."

Örülünk, hogy Bodza jól viselkedik a gyerekekkel, és természete is lassan javul a békés, nyugis családi légkörben, ahol biztonságban lehet, és ő az egyetlen kutya, nem kell osztozni, így minden figyelmet és szeretetet egyedül tud begyűjteni. 

Tovább olvasom