Bodza napló - 4. fejezet

Kedves olvasóink, tartozunk Nektek néhány Bodza beszámolóval, igen sok teendőnk volt mostanság, de igyekszünk bepótolni a lemaradást!

Úgy tűnik nehéz természete ellenére, Bodza meghódította ideiglenes családját!

"Bodza marad, nem szeretnénk másnak adni, de gondolom Ti ezt tudtátok.

Bodza sokban olyan, mint Döme, és mégis teljesen más.

Féltünk Döme után egy másik kutyustól, de érdekes módon Bodza sokat segít abban, hogy feldolgozzuk, hogy Döme elment.

Reméljük, egy idő után ölbe vehetjük Bodzát, hogy úgy szeretgethessük meg, de ha nem szeretné, akkor elfogadjuk, hogy Ő szereti a 3 lépés távolságot betartani.

Az is elképzelhető, hogy ha Nekünk nem sikerül megtanítani bizonyos dogokra, akkor keresünk, egy jó kutya sulit, ahol segítik a többi kutyussal való kapcsolatát rendbe tenni, hogy ne kapja meg a kezünket és ne vegyen fel eldobott kaját az utcán."

Reméljük, kicsi Bodza megbecsüli magát, a gazdiknak meg sok türelmet és kitartást kívánunk, és természetesen továbbra is segítünk, hogy Bodza minél hamarabb beilleszkedhessen.

 

Íme a legfrissebb beszámolók a gazdiktól:

"Bodza jól van.

Továbbra is változó a viselkedése kutyákkal és emberekkel is.

Lány kutyákkal nem jön ki, fiúkkal is változó, van amikor egyáltalán nem engedi közel őket, és van amikor eltűri egy darabig, de aztán ha megunja, akkor, jaj, annak a kutyusnak.

Emberekkel is nagyon változó a viselkedése, van amikor engedi magát simogatni, van amikor ugyan azt az embert megmorogja, ha simogatni akarja, kiszámíthatatlan nagyon.

Péterrel nagyon jól megvan, imádja őt, ha elmegy, itthonról nyafog, az ajtónál fekve várja, hogy haza jöjjön, nagyokat szaglászik, fújtat az ajtó aljánál.

Engem elvisel, néha még jóban is van velem, főleg ha simiztetni akarja magát vagy sétálni viszem , de akkor is, ha haza jövünk, keresi, a férjem teljesen ki van, ha nincs itthon.

Tegnap reggel, amíg a férjem öltözött, szerettem volna ráadni a hámot és a pórázt Bodzára, de hanyatt vágta magát, próbáltam felemelni, mondtam neki gyere, öltözöl te is, aztán mentek le, többször is a kezemhez kapott nem erősen, oda kapott, elvette a fejét, megint oda kapott, megint elvette…

Oda jött a férjem, ő is akarta megfogni, neki is azt csinálta.

Nem tudjuk miért csinálta, ha megadja magát egy kutya, akkor vágja hanyatt magát.

Nagyon öntörvényű, ha valamit nem akar, akkor könyöröghetünk neki pl., hogy jöjjön oda.

Voltunk vele kutyafuttatóban, ott elengedtük, nem igazán értette, hogy mit kéne csinálnia, esetleg futni, játszani labdával...

Próbáltuk kicsit képezni gyere ide, ülj… hát nem sok sikerrel jártunk.

Ezeket meg kéne tanulnia, mert akkor el lehetne engedni, hogy kicsit szabadabb, legyen.

Próbáljuk, néha ölbe venni, kevés ideig elviseli, aztán fészkelődik, akkor letesszük"

"Bodzával kemény menet lesz.

Tegnap megint utánunk kapott nem is egyszer, a sokadiknál a nyak bőrénél fogva elkaptam.

Anno azt mondták kutyakiképzők, hogy ha nagyon gond van egy kölyökkel, a nyak bőrénél fogva kapjuk el és rázzuk meg, az Anyjuk is így neveli, na, tegnap kipróbáltam.

Az elsőnél meglepődött, de a későbbiekben továbbra is kapott a kezünk után, másodszor már ezt a technikát nem tudtuk alkalmazni, mert számított rá.

Rám egyáltalán nem hallgat, vagy csak nagyon ritkán, ha hívom mintha süket és vak lenne, átnézz rajtam nagyon sokszor.

Férjemre sem mindig hallgat, tegnap nem voltam itthonm vinni akarta Péter le nem ment oda hozzá hívásra, mint egyik reggel hanyatt vágta magát, Péternek oda kellett mennie hozzá.

Hát ez nem a megfelelő megoldás, mert az ember nem szívesen megy cipőstől végig a lakáson és az sem megoldás, hogy ha mind a ketten itthon vagyunk, akkor, amíg az egyikünk öltözik, a másikunk könyörög Bodzának.

A második sétánál sem ment oda Péter kilépett a lakás ajtón, Bodza oda rohant, Péter gyorsan visszalépett és úgy kapta el.

Mintha egyre akaratosabb lenne, mintha kezdene saját falkájának tekinteni minket és mintha azt akarná, hogy hódoljunk be.

Öntörvényű, makacs nagyon, ha akarok, sétálok, ha akarok nem, ha van, kedvem közel engedem a másik kutyát, ha nincs kedvem nem, ha akarom, engedem simizni magam, ha nem akarom, akkor nem…

Azt is észrevettük, hogy fél összehúzza magát majd hanyatt vágja magát, mint aki megadja magát, nyüsszög, mintha félelemből támadna néha.

Biztos azt szokta meg a másik helyen, hogy akkor megy ki a kertbe, amikor akar, akkor végzi el a dolgát, amikor akarja…

Egyszerűen nem tudjuk, mivel fogjuk vissza Bodzát, a játékot nem ismeri, nasival nem lehet, lekenyerezni még azért sem jön oda.

Lehet, hogy nem lett volna szabad egy kertes házban élő kutyust panelbe befogadni?

Na, mindegy Mi nem adjuk fel, nagyon megszerettük mindenképp szakember segítsége kell (de hol találunk jó szakembert), majd csak gondoltuk megvárjuk az ivartalanítást és a jobb időt.

Küldök képet is hogy milyen aranyos is tud lenni ha akar."

"Bodza egyre aranyosabb,nagyon ragaszkodó, főleg a férjemhez. Ha Péter elmeg, itthonról, a lakás ajtóban fekve várja, az ajtó alsó részéhez nyomja az orrocskáját, gondoljuk, hogy lehet ott egy kis rés, ahol szagokat érez, néha berohan nyafogva, majd újra ki, amíg haza nem ér a gazdi. Folyton mellette van, éjjel az Ő oldalán alszik...

Velem már más a helyzet, hozzám nem olyan ragaszkodó. Szoktam mondani „Én egy megtűrt személy vagyok”. Volt egy komolyabb összetűzésünk, hívtam, hogy ráadom a hámot, nem jött, oda léptem felé, erre nagyon veszélyesen reagált, elkaptam a nyakbőrénél fogva, Péter is rászólt, meglepődött a kis asszony nagyon, az óta más lett velem, nem ellenkezik, de nem is fogad szót mintha nem Neki beszélnék.

Sokszor leülünk a földre úgy simogatjuk, hagyja magát ölbe venni. Ha Én megyek el itthonról nem vár az ajtóba, de mikor haza érek, rohan ki, ugrál rám, ölbe kell venni, simizni, mert addig nem hagy békén.

Péter már szinte bármit megtehet vele.

Szóval alakulunk- alakulunk.

Péter borzasztóan büszke, mert az első kutyus, aki Őt fogadta el teljes mértékben, a többinél Én voltam a falka vezér, de hát Ők fiúk voltak, ennek a csajnak Péter kell, de egyik kutyusunk sem határolódott el senkitől, úgy ahogy Bodza akart tenni Velem.

Írtunk az Angyalföldi kutya sulinak még nem válaszoltak. Ott láttuk, hogy akivel szerződésben vannak, azoknak kedvezményes a tanfolyam, de úgy láttuk, hogy Veletek nincsenek szerződésben, jó lenne, ha ennek ellenére kapnánk kedvezményt és sikerülne megnevelni a lánykát.

Sétánál sok gyalogos és kerékpáros embert megmorog és ugrik felé, de ezt pajkosan teszi, viszont nem mindenki tolerálja (Én sem tenném idegen kutyusnál)

Névváltozás lesz, mert mindenki a családban kis- Bogár, Bogaram, Boglárkám… változatait mondja, Neki már ezekre hallgat is, Bogi lett a neve.

Imádja mindenki a családban.

Enni csak úgy hajlandó Bodza- Bogi, ha mind a ketten mellette állunk és az első falatot a kezünkből eszi, egy falat a Gazditól, egy falat Tőlem, utána hajlandó csak neki állni a kajának, mondjuk jó, hogy ne kóstoljuk meg.

Az sem jó, ha egyikünk nincs itthon, akkor sem hajlandó enni.

Ha nem vagyunk mellette, vagy nem eszik, vagy falatonként oda hozza, ahol vagyunk, és ott eszik, minden egyes falattal ezt teszi, ingázik a kaja között és köztünk.

Folyton a nyomunkba jár, ott van Velünk, főleg ahol Péter van."

A jó hírek után sajnos néhány kevésbé jót is kaptunk Bodza orvosi kivizsgálása után. Rengeteget vakaródzik, dörgölődzik aminek oka allergia. De ennél is aggasztóbb hogy térdkalácsficama van, gyengék az ízületei amit egyenlőre porc védővel kezelünk, de a későbbiekben lehet műteni kell. 

 

Posted in: Beszámolók gazditól