Viki és a snaci mentés

Mint tudjátok, mi is kevesen vagyunk, így mindig örülünk, ha valaki úgy dönt, hogy csatlakozik hozzánk, hogy segítsen a snaciknak. Viki az egyik új tagunk, aki Sacival foglalkozott, és erről írt egy kis beszámolót. Reméljük ez is segít abban, hogy mások is bátran és szívesen csatlakozzanak a fajtamentéshez, támogassák a munkánkat és ezáltal a snacikat. 

Olvassátok szeretettel: 

"Saci    

Előzmények: Idestova másfél éve vagyunk a párommal szerető „szülei” egy óriás schnauzer kannak, Mephistonak. Előtte egy befogadott boxerünk volt, de sajnos betegség miatt elvesztettük. Nekem korábban nem volt kapcsolatom schnauzerrel, viszont a párom családjában volt már két óriás és egy törpe is. Mephiston keresztül viszont megismertem és nagyon megszerettem ezt a fajtát, mind külsőleg, mind belsőleg. Bár tudom, hogy ha muszáj, tudnak erősek lenni, de – lehet, hogy ez nagyon naivan hangzik – én látom bennük a szeretetre vágyó, óriás szívvel rendelkező, bújós drágaságot.

A Facebook-on találtam rá az SOS Schnauzer fajtamentő csoportra. Megesett a szívem Aramiszon, és arra gondoltunk, hogy ideiglenes befogadóként magunkhoz vesszük. Sajnos a körülmények (meg a szomszédok) nem engedték, de ha már kapcsolatba kerültünk, segíteni akartam, jelentkeztem tagnak, felajánlva a segítséget, amiben tudok.

Aztán egyszer csak megláttam, hogy Sacinak segítség kell. Mivel kutyakozmetikusként is dolgozom, és Saci nagyon elhanyagoltnak tűnt a képen, rögtön írtam a többieknek, hogy vállalom a kozmetikázását.

Saci Szegedről való. Sajnos a családja a devizahitelesek szomorú sorsára jutott, és lakótelepi lakásba kellett költözniük. Oda viszont egy óriást nem vihettek magukkal.

A családdal történt egyeztetés után kiderült, hogy fel tudják hozni Pest közelébe, pontosabban Maglódra, ahonnan én nem messze lakok, így én könnyen át tudom venni, kozmetikázni.

Reggel már kicsit idegesen ébredtem: vártam, hogy milyen lesz, hogy tudok vele bánni. Mivel a családdal reggelt beszéltünk, 10 körül már idegeskedni kezdtem. Hívtam őket, és kiderült, hogy fél 12 előtt nem érnek fel. Telt az idő, és egyszer csak végre rám csörögtek: itt vannak.

Amikor mentem a parkoló felé megláttam a szőrös mackót. Télen Mefinek is hosszú szőre volt, de elsőre én nem nagyon láttam Saciban a schnauzert. A találkozás zökkenőmentes volt, Saci érdeklődött, szaglászott, nyugodt volt. A család elbúcsúzott tőle, megsimogatták, megszeretgették, nekem meg jó volt, hogy napszemüveg volt rajtam, így nem látszott, mennyire meghatott engem is. Elintéztük a papírmunkát, aztán bekerült Saci az autóba és elindultunk hozzánk.

A kocsiban nagyon nyugodt volt, de melege volt… Mikor hozzánk értünk az én két kutyám Mefi és Fidel (bichon havanese), akik mindketten fiúk érdeklődve nézték a hatalmas szőrtömeget. Mefi nem látta meg benne a fajtatársat, inkább elhúzódott. Saci ment volna, szaglászott, ivott és végezte a dolgát, addig Mefi egyre távolabb ült, és onnan szemlélte. Fidel már bátrabb volt, egy kicsit meg is ugatta, de Saci inkább elhúzódott tőle.

A kozmetikázás alatt nagyon jóban lettünk. Lassan lekerült róla a hatalmas bunda, és egy picit ugyan sovány, de nagyon szép, arányos schnauzer lány lett belőle. Tetszett neki a foglalkozás, bújt, vágyott a simogatásra, a fésülésre, minden kis foglalkozás jól esett neki, és mindet meg is hálálta. Nyugodtan, mindenféle ellenkezés, odakapás nélkül tűrte, a nem megszokott tevékenységet.

Kicsit szorosra sikerült a menetrend, mert hát volt mit Sacin nyírni, későn is érkezett, de várta a menhely, így négyig Siófokra kellett érnünk.

Mikor a nyírással készen lettünk, kiengedtem a teraszunkra, hogy a szőrt és magamat is összeszedjem. Nem akartam magára hagyni, így én is kiléptem vele. Milyen jól tettem: félelemérzet nélkül indult neki a kicsivel több, mint 3 méteres magasságnak, hogy Ő most leugrik innen. Még időben nyúltam utána. Rájöttem nem jó ötlet a terasz, inkább segít nekem rendet rakni….

Elkészültünk, kapott egy nyakörvet és pórázt, aztán ismét autó. Mielőtt kimentünk megpróbálkoztam a barátkoztatással. Most már Mefi nem húzódott el, sőt! Most már érdekelte, barátkoztak volna :)

A kapun kívül azonban Saci megint rám hozta a frászt: kihúzta a fejét a nyakörvből és uccu neki az utcának. 20 perc kergetőzés után Mefi-t bevetve sikerült visszaédesgetnem és megfogni. Egyből került is az autóba és irány Siófok.

Az utat jól tűrte. Szépen elhelyezkedett, árnyékba tette a fejét és Siófokig fel sem ült.

Mikor a menhelyre értünk nyugodtan és barátságosan fordult mindenkihez. Sajnáltam otthagyni.

A szívem szakadt meg érte, és ha lehetőségem adódott volna, nem hagyom ott. Tudom, hogy jó kezekben hagytam, de mikor kimentem az autóhoz hogy lefotózzam, úgy nézett utánam, hogy összeszorult a szívem.

Nagyon jó érzés volt segíteni, és még jobb olvasni a híreket, hogy Hubával együtt jó helyre, Németországba költözik. Csupa jót és szépet kívánok neki és leendő gazdájának."

Köszönjük Vikinek az élménybeszámolót, és reméljük mások is jönnek még utána :)

SOS Schnauzer Team

Posted in: