Zénó a mormogós! - Beszámoló Gyöngyi, az új ideiglenes tollából :)

Izgultam Zénó érkezése előtt, eddig csak saját kutyám volt és van, de a kutyaiskolán már számos kutyussal és gazdival foglalkoztam, de ez olyan más, mivel felelősséget vállalok egy előéletét nem igazán ismert, nem kölyök kutyusért.

Felkészültem minden jóra és rosszra,mivel a fajta nem ismeretlen számomra, két óriásom volt már.

Délután érkezett Zénó, az ivartalanítás után, kicsit meg volt zavarodva, hogy már megint mi történik vele, ide-oda viszik, új emberekkel kutyákkal találkozik, hol itt, hol ott éjszakázik.

Két öreg sheltie kutyámmal azonnal szembesült, akik érdeklődve fogadták, amit Zénó morgással viszonzott. Gyorsan körbe jelölte az udvart, ami jó nagy terület és bementünk a házba, ahová ő is bejáratos lesz, csak ehhez szépen kell viselkedni és a bejáraton kutyaajtót kell használni, jeleztem neki, hogy lassan meg is tanuljuk.

Amíg Vikivel a papírokat intéztük és kicsit beszélgettünk, nyugodtan feküdt a lábunknál, néha megsimiztem, amiért hálás tekintet volt a válasz, ha a kan kutyám közelített, morgással jelezte nemtetszését,a szuka nyugodtam megnézhette magának. Mikor négyesben maradtunk előkerült a virsli és amit kértem tőle,mindenben partner volt, tehát jutifalattal nagyon is motiválható!

 

Eljött az esti alvás ideje, az ágy mellé tettem egy pokrócot, hogy lefeküdjön, itt volt az első és eddig az utolsó komolyabb nézeteltérés a kanommal, mert neki is tetszett a hely. Persze Zénó nem engedte át! Nehezen aludtunk el, mert többször kellet rászólni, hogy a varratokat ne nyalogassa, de a napi megpróbáltatásnak az eredménye meglett és nyugodtan aludtuk hajnalig, amikor nekem dolgozni kellett mennem. Zénót külön zártam erre a délelőttre, de azóta együtt vannak, ha elmegyek itthonról, már a kutyaajtó is megy, de nem a kedvence.

Hétvégén sok teendő volt a kertben, mindenben segített és ott van a lábam alatt, nem fél fűnyírótól és kerti szerszámoktól, este még tűzijátékot is néztünk, lehet nem a kedvence, de nem volt benne félelem. Lakásban rendesen viselkedik, lehet házi munkát végezni mellette, nem nyúl semmihez. Amit sajnálok, hogy a kutya játékokhoz sem, de lehet ez változik, mert a labdáért elszalad, megfogja, de ki is köpi, mintha forró lenne. 

Emberekkel nagyon barátságos és nyitott,nem egy házőrző típus. Továbbra is megmormogja a kant,ha el megy mellette. Együtt esznek hárman, étvággyal nincs probléma, ha kinyalta a tányért, körüljárják egymásét, hátha van maradék. Suliba, sok kutya közé majd később megyünk, ha a műtéti seb már jobban gyógyult.

Jövő héten megyünk fodrászhoz.

  

Szerintem még sok mindent tanulhatunk, csak türelem kell és szeretet.

Tovább olvasom

Zénó, az agresszív kismalac :)

Ő itt Zénó: 

Mit gondol róla az ember fénykép alapján? Hogy egy tündi-bündi pici kutyus. Nos, a fénykép csalóka :) 

Zénó egyáltalán nem kicsi, sőőőt.. mind a két törpémnél magasabb egy fél fejjel. Kis nyurga lábú, nagy bundával, és hatalmas kunkori farokkal. :D

Zénó elég sebtiben kerül hozzánk. Egy több gyerekes család kutyája volt, akik elvesztették otthonukat, és a továbbiakban nem tudták vállalni a gondozását. A család egy ismerőse keresett meg bennünket, hogy tudunk-e segíteni, és pár napon belül megoldást kellene találni. Úgy próbált segíteni, hogy közben alig volt információja a kutyusról, így újból és újból ment a családhoz, hogy bármit - és minél többet  - megtudjon róla nekünk, ami nem volt könnyű. (Ezúton is köszönjük Juditnak a segítségét!) A történet vége az lett röviden, hogy szombat reggel jelezték, hogy hétfőn leadják a kutyát az Illatosra.. ezért még szombat délután elhoztuk, persze megint úgy, hogy nem volt hova tenni. (Ilyenkor jön az SOS - jelen esetben EXTRA SOS - befogadót keresünk kiírás facebookon. Megjegyezném, folyamatosan keresünk ideiglenes befogadókat, de sajnos ritkán és kevés a jelentkező. Tehát, aki szeretne befogadó lenni, ne habozzon!) Így hely hiányában - amíg találunk neki befogadót - bevállaltam meglévő két kutyám mellé.

Tehát elmentünk érte, a gazdi lemondott róla.. Zénó úgy jött velünk, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Lent legalább 20 alkalommal pisilt, megjelölt mindent, van amit kétszer is:) Az autóba nem akart beszállni, morgott, amikor beraktam, de utána már szépen utazott, nézelődött lelkesen. Elmentünk vele a dokihoz, hogy átírassuk a chipjét és beoltassuk (utoljára 2 éve volt oltva) - de mivel műtét volt, nem vártuk ki a végét. Azért útközben kapott egy bolhanyakörvet. Mi pedig kezdtünk rosszul lenni, szegényke olyan büdös volt.

Otthon kisebb-nagyobb összemorgások voltak a saját ebekkel, de egész jól fogadták az uraságot. Első dolgom volt betenni a fürdőkádba. A fürdést meglepően jól tűrte, békésen álldogált, egy szava nem volt. A samponos fürdés jót tett neki, lényegesen tisztább lett és enyhült a szaga :) 

Fürdés után lelkesen ment, és felfedezte a lakást, majd a teraszt, ami szemmel láthatóan elnyerte tetszését, és hogy állandóan ki lehet menni. Persze ott is megjelölt mindent.. :) A délután békésen telt, jött-ment, elvolt a többiekkel, és néha pihent is. Egy cseppet nem viselte meg a környezetváltozás, hogy számára vad idegennek van együtt.

Nálunk hétvégi program, hogy ha az idő is megfelelő, megyünk a Városligetbe este a kutyákkal. Így volt ez most is. Az első saroknál találkoztunk a kutyafalka többi tagjával, ahol is Zénó már messziről őrült ugatásba kezdett, cseppet nem érdekelte kan vagy szuka kutyák jönnek, csak mondta a magáét. A helyzet közelebbről sem változott, vadul, hol morogva, hol ugatva ment oda hozzájuk "ismerkedni". Mivel az egyik kis testű ivartalanított kannak, hasonló természete van, gyorsan összebalhéztak, és ez ment az úton végig. Mivel Zénó nem hallgat a nevére, így nem kísérleteztünk az elengedésével, pórázon sétált végig. A sétát, a ligetet nagyon élvezte, viszonylag szépen közlekedik pórázon, csak a megállásokkal, járdáról lelépéssel nincs tisztában, menne ész nélkül... De a kutyákkal nagyon kiismerhetetlenül viselkedett. A többséghez morogva ment, vagy próbált oda menni, de persze voltak kivételek - szintén nemre tekintet nélkül. Így már az első nap elkezdődött a tanítása, hogy így nem lehet viselkedni és barátkozni :) A nagy séta jót tett neki, mert az éjszakát nyugodtan átaludta. El sem mozdult az ágy mellől. 

A vasárnap nyugisan telt, egész hamar megszokott nálunk. Hamar kiderült, hogy egy kis éhenkórásszal van dolgunk, még a küszöböt is megenné - ahogy mondani szokták :) 

Este megint a liget volt a program, pont úgy zajlott, mint előző nap, avval a különbséggel, hogy sikeresen összeverekedett - pórázon - egy kutyával. Tehát túl sok még nem ragadt rá, az "így nem viselkedünk"-ből :) Ekkor jutott eszembe, hogy pont olyan, mint a viccből az agresszív kismalac :) Amúgy tudni kell róla, hogy nagyon kedves, barátságos, szereti az embereket, a gyerekeket, megy ismerkedni, barátkozni, hamar elkezdi osztogatni a puszikat.. csak még a kutyákkal való viszonyán kell javítani. 

Tipikus törpe snaci, senkitől sem fél, kiskutya nagy egóval :) Simán kikezdett - minden alkalommal - egy háromszor akkora kan kutyával, aki szintén a kutya banda tagja. Még szerencse, hogy viszonylag türelmes volt vele, de amikor rendre utasította, az sem hatotta meg Zénót. Mint ha mi sem történt volna, ott folytatta, ahol előtte..

Az is kiderült, hogy ha elengedem a pórázról, nem rohan el ész nélkül. Ez nagy megkönnyebbülés volt :D De tényleg nem hallgat a nevére, csak ha kedve van hozzá. Második alkalommal négyből kétszer visszajött, ami már egész jó eredmény. Pár séta alkalmával, amikor csak őt vittem egyedül, tanulgattuk az út szélén való megállást és leülést - ez persze nagyon nem tetszett neki, de folyamatos gyakorlás mellett pár hét alatt simán megtanulja. Szerencsére kajával motiválható azért valamennyire. És pár nap alatt kialakult a ragaszkodása, így azért már jobban figyelt, ha el volt engedve - de persze, még messze van a behívhatótól. De okos kiskutya, így ezt is hamar megtanulja majd, egy jó gazdi mellett. Ami azért is fontos nála, mert az is kiderült, hogy ha el van engedve, szépen megvan a többi kutyával, szeret bandázni, és csak néha-néha morog oda. Sajnos felénk nincs zárt kutyafuttató (Budapest XIV. ker.!), ami pedig nagy segítség lett volna a tanuláshoz neki.

Szóval így telt az elmúlt pár nap - közben még a dokihoz is eljutottunk oltásra, átírattuk a chipjét, kapott féreghajtót is - és tegnap reggel útra kelt.. 

Reggel fél 7-kor érkezett érte Viki, aki elvitte a dokihoz délelőtt ivartalanításra, majd az ébredés után délután leautóztak az új ideiglenes befogadójához, ahol szintén két másik kutya mellé kerül, de hatalmas területen garázdálkodhat és tanulhat. 

még félkómában:)

Köszönjük Gyöngyinek, hogy ideiglenes gazdija lesz Zénónak, és segít neki megtanulnia, amiket kell, hogy szépen viselkedjen és jól kijöjjön más kutyákkal, és ügyesen, okosan és ésszel közlekedjen. (És köszönet Orsinak is, hogy szintén vállalta volna Zénót, csak a nagyobb távolság miatt nem hozzá került. De reméljük lesz még alkalom:) )

Zénó addig is várja a gazdijelöltek jelentkezését, akik egy kedves, ragaszkodó kis törpe snacit szeretnének örökbe fogadni - aki még kissé neveletlen és vadóc - de ezen lehet segíteni!:)

Az örökbefogadás menetéről részletek a honlapon... 

Tovább olvasom

A segítségre mindig szükség van!

Segíteni bárki tud, hiszen számtalan lehetőség van arra, hogy tegyünk valamit egy-egy gazdátlan kutya érdekében. 

Mostanában sokat találkozhattok olyan képekkel, hogy a "Facebook életet ment". És ez így igaz. Hiszen mennyi emberhez eljut egy eltűnt gyerek fényképe, egy beteg segítség kérése, mint ahogy egy gazdit kereső kutya posztja is. Lehet, hogy Téged pont nem érdekel, neked nem kelti fel a figyelmedet, az érdeklődésedet, de lehet, hogy egy ismerősödét, vagy az ismerősöd ismerőséét igen. És mit tettél? Csak annyit, hogy megosztottál egy képet, egy leírást, és máris eggyel több lehetőséget adtál annak a kutyának az életre, a boldogságra. Segítettél! És ugye, hogy nem fájt? Nem vett el órákat az életedből? Az apró dolgok is nagy segítség lehetnek. Mint ahogy neked is szükséged lehet mások segítségére, mert ellophatják az autód, elveszíthetsz valamit, keresel valakit...

Nekünk is minden segítség jól jön. Miért? Mert kevesen vagyunk, mert mi is munka és család mellett kutyázunk, mert mi is a havi fizetésünkből költünk a mentett kutyákra, mert a szabadidőnkben megyünk el egy rendezvényre adományt gyűjteni, és mert mindig lesz segítségre szoruló schnauzer... 

Te hogyan segíthetsz? Rengeteg lehetőség van rá, íme pár, amit talán TE is megtehetsz vagy megengedhetsz magadnak: 

- Bármikor beléphetsz az Egyesületbe, akár rendes-, akár pártolói tagként (erről bővebben olvashatsz a honlapon), így aktívan vagy passzívan részt vehetsz a kutyák mentésében, és havi 500 Ft-tal támogatod az Egyesület működését. Persze, 500 Ft magában nem sok, de minél többen vagyunk, ez annál többet ér. 

- A Támogató Klub keretén belül szintén tudod anyagilag segíteni a Schnauzer Mentés működését, minden kötelezettség nélkül. Akkor és annyi támogatást küldesz, amikor és amennyit éppen megengedhetsz magadnak. 

- Sokszor nekünk is problémát okoz egy-egy kutya eljuttatása egyik helyről a másikra, így nem egyszer fuvarban kérünk segítséget. Ha alkalmanként be tudod vállalni egy kutya szállítását, azzal is sokat segíthetsz. Lehet, hogy épp az orvoshoz, egy befogadóhoz, vagy akár az új gazdihoz kell eljuttatni - biztos, hogy egy új élet kezdete számára. 

A további lehetőségeket is megtalálod a honlapunkon (tápadomány, tárgyi adományok, hirdetések, fordítások, ajándék tárgyak vásárlása, virtuális örökbefogadás, stb.) - aki akar segíteni, biztos megtalálja a módját. De az új ötletek, lehetőségek is jól jönnek..

SAJNOS SOK ESETBEN NEM TUDUNK SEGÍTENI, ÉS NEM AZÉRT, MERT NEM AKARUNK, HANEM MERT NEM TUDUNK. Örülünk, amikor a bajban lévő snacikról értesítetek minket, de ehhez az értesítésekhez az esetek 99 %-ban nem társul olyan, aki be is fogadná a kutyát. Sokan letudják avval az állatmentést, hogy beposztolják máshoz, hogy "itt van, csinálj valamit". Nem véletlenül hangoztatjuk folyamatosan, hogy IDEIGLENES BEFOGADÓKAT keresünk, mivel nem fogunk felelőtlen ígéreteket tenni senkinek, csak akkor veszünk át kutyát, ha VAN HOVA, KIHEZ elhelyezni. Persze, lehetne panzióztatni is őket, de azt is ki kell valamiből fizetni. Néha, egy blökinél még meg tudjuk oldani, ha végképp nincs más megoldás, de folyamatosan nem megy. Reméljük eljutunk majd oda, hogy egyszer nekünk is lesz saját snacis menhelyünk, de az még messze van, addig nagyon sok munka vár ránk, és addig csak a Ti segítségetekkel tudunk dolgozni.

HA BEFOGADSZ EGY KUTYÁT, ESÉLYT ADSZ NEKI, ÉS EGY MÁSIKNAK IS! 

Ezeknek a talált, kidobott kutyáknak leginkább szeretetre, bizalomra, törődésre van szükségük, hogy biztonságban érezhessék magukat, és megkapják azokat a dolgokat, amiket előtte lehet, hogy sosem. A nevelés leglényegesebb része, hogy a kutyát meg kell tanítani arra, hogyan lehet életre szólóan egy másik család vidám, egyenrangú tagja, és ez a feladat időt és türelmet igényel.

Neked csak a helyet és a gondoskodást kell biztosítanod részére, a többit mi álljuk. Mi fizetjük az orvosi költségeket, szükség esetén intézzük a fuvarozást, de tápot is biztosítunk, ha csak ezen múlna. 

De az ideiglenes befogadása akkor is egy lehetőség, ha saját kutyát szeretnél, de még bizonytalan vagy, készen állsz-e a feladatra. Itt megtapasztalhatod mi vár majd rád, mire kell felkészülni, milyen az élet egy állandó társsal. Szintén lehetőség, ha második kutyán gondolkozol. Vajon milyen lehet két kutyával? Hogy fognak viselkedni? Mit fogok csinálni, ha...?   

Ahol egy kutyának van hely, ott kettőnek is van - pláne, ha  nem kerül plusz költségbe. Hiszen csak egy sarok, egy párna kell neki, ami nem foglal sok helyet, víz és étel (amit biztosítunk, ha kéred), hogy foglalkozz vagy játssz vele, hogy tanítgasd, hogy levidd sétálni - na de ezeket a dolgokat a saját kutyáddal is megteszed. 

Lehet, hogy csak pár nap, lehet hogy 1-2 hét vagy 1-2 hónap, amit nálad tölt egy kutya, de csak ennyi idő kell neki, hogy megváltozzon az élete - és akár a Tiéd is. 

Hatalmas öröm látni, amikor egy kutya révbe ér, rá talál az új gazdi, megérti, hogy onnantól minden rendben lesz, saját otthona, saját játékai, és saját GAZDIJA lesz, mindig lesz mit enni, lesz hol aludnia.  És ezt Neked köszönheti, aki törődtél vele, felkaroltad, esélyt adtál neki! 

Ezért kellenek mindig befogadók! 

"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?"

John Grohan

Tovább olvasom

Viki és a snaci mentés

Mint tudjátok, mi is kevesen vagyunk, így mindig örülünk, ha valaki úgy dönt, hogy csatlakozik hozzánk, hogy segítsen a snaciknak. Viki az egyik új tagunk, aki Sacival foglalkozott, és erről írt egy kis beszámolót. Reméljük ez is segít abban, hogy mások is bátran és szívesen csatlakozzanak a fajtamentéshez, támogassák a munkánkat és ezáltal a snacikat. 

Olvassátok szeretettel: 

"Saci    

Előzmények: Idestova másfél éve vagyunk a párommal szerető „szülei” egy óriás schnauzer kannak, Mephistonak. Előtte egy befogadott boxerünk volt, de sajnos betegség miatt elvesztettük. Nekem korábban nem volt kapcsolatom schnauzerrel, viszont a párom családjában volt már két óriás és egy törpe is. Mephiston keresztül viszont megismertem és nagyon megszerettem ezt a fajtát, mind külsőleg, mind belsőleg. Bár tudom, hogy ha muszáj, tudnak erősek lenni, de – lehet, hogy ez nagyon naivan hangzik – én látom bennük a szeretetre vágyó, óriás szívvel rendelkező, bújós drágaságot.

A Facebook-on találtam rá az SOS Schnauzer fajtamentő csoportra. Megesett a szívem Aramiszon, és arra gondoltunk, hogy ideiglenes befogadóként magunkhoz vesszük. Sajnos a körülmények (meg a szomszédok) nem engedték, de ha már kapcsolatba kerültünk, segíteni akartam, jelentkeztem tagnak, felajánlva a segítséget, amiben tudok.

Aztán egyszer csak megláttam, hogy Sacinak segítség kell. Mivel kutyakozmetikusként is dolgozom, és Saci nagyon elhanyagoltnak tűnt a képen, rögtön írtam a többieknek, hogy vállalom a kozmetikázását.

Saci Szegedről való. Sajnos a családja a devizahitelesek szomorú sorsára jutott, és lakótelepi lakásba kellett költözniük. Oda viszont egy óriást nem vihettek magukkal.

A családdal történt egyeztetés után kiderült, hogy fel tudják hozni Pest közelébe, pontosabban Maglódra, ahonnan én nem messze lakok, így én könnyen át tudom venni, kozmetikázni.

Reggel már kicsit idegesen ébredtem: vártam, hogy milyen lesz, hogy tudok vele bánni. Mivel a családdal reggelt beszéltünk, 10 körül már idegeskedni kezdtem. Hívtam őket, és kiderült, hogy fél 12 előtt nem érnek fel. Telt az idő, és egyszer csak végre rám csörögtek: itt vannak.

Amikor mentem a parkoló felé megláttam a szőrös mackót. Télen Mefinek is hosszú szőre volt, de elsőre én nem nagyon láttam Saciban a schnauzert. A találkozás zökkenőmentes volt, Saci érdeklődött, szaglászott, nyugodt volt. A család elbúcsúzott tőle, megsimogatták, megszeretgették, nekem meg jó volt, hogy napszemüveg volt rajtam, így nem látszott, mennyire meghatott engem is. Elintéztük a papírmunkát, aztán bekerült Saci az autóba és elindultunk hozzánk.

A kocsiban nagyon nyugodt volt, de melege volt… Mikor hozzánk értünk az én két kutyám Mefi és Fidel (bichon havanese), akik mindketten fiúk érdeklődve nézték a hatalmas szőrtömeget. Mefi nem látta meg benne a fajtatársat, inkább elhúzódott. Saci ment volna, szaglászott, ivott és végezte a dolgát, addig Mefi egyre távolabb ült, és onnan szemlélte. Fidel már bátrabb volt, egy kicsit meg is ugatta, de Saci inkább elhúzódott tőle.

A kozmetikázás alatt nagyon jóban lettünk. Lassan lekerült róla a hatalmas bunda, és egy picit ugyan sovány, de nagyon szép, arányos schnauzer lány lett belőle. Tetszett neki a foglalkozás, bújt, vágyott a simogatásra, a fésülésre, minden kis foglalkozás jól esett neki, és mindet meg is hálálta. Nyugodtan, mindenféle ellenkezés, odakapás nélkül tűrte, a nem megszokott tevékenységet.

Kicsit szorosra sikerült a menetrend, mert hát volt mit Sacin nyírni, későn is érkezett, de várta a menhely, így négyig Siófokra kellett érnünk.

Mikor a nyírással készen lettünk, kiengedtem a teraszunkra, hogy a szőrt és magamat is összeszedjem. Nem akartam magára hagyni, így én is kiléptem vele. Milyen jól tettem: félelemérzet nélkül indult neki a kicsivel több, mint 3 méteres magasságnak, hogy Ő most leugrik innen. Még időben nyúltam utána. Rájöttem nem jó ötlet a terasz, inkább segít nekem rendet rakni….

Elkészültünk, kapott egy nyakörvet és pórázt, aztán ismét autó. Mielőtt kimentünk megpróbálkoztam a barátkoztatással. Most már Mefi nem húzódott el, sőt! Most már érdekelte, barátkoztak volna :)

A kapun kívül azonban Saci megint rám hozta a frászt: kihúzta a fejét a nyakörvből és uccu neki az utcának. 20 perc kergetőzés után Mefi-t bevetve sikerült visszaédesgetnem és megfogni. Egyből került is az autóba és irány Siófok.

Az utat jól tűrte. Szépen elhelyezkedett, árnyékba tette a fejét és Siófokig fel sem ült.

Mikor a menhelyre értünk nyugodtan és barátságosan fordult mindenkihez. Sajnáltam otthagyni.

A szívem szakadt meg érte, és ha lehetőségem adódott volna, nem hagyom ott. Tudom, hogy jó kezekben hagytam, de mikor kimentem az autóhoz hogy lefotózzam, úgy nézett utánam, hogy összeszorult a szívem.

Nagyon jó érzés volt segíteni, és még jobb olvasni a híreket, hogy Hubával együtt jó helyre, Németországba költözik. Csupa jót és szépet kívánok neki és leendő gazdájának."

Köszönjük Vikinek az élménybeszámolót, és reméljük mások is jönnek még utána :)

SOS Schnauzer Team

Tovább olvasom

Újra itt :)

Kicsit elmaradtuk a blog írásával, de most pótoljuk. 

Szerencsére több jó dolog is történt velünk/nálunk az utóbbi időben, amiből az egyik legjobb, hogy Buksi hosszú várakozás után elutazott Németországba, ahol új életet kezdhet egy új gazdi oldalán.

Reméljük hamarosan kapunk róla friss híreket, és új fotókat is! 

Szintén jó hír, hogy Titinek - a skót terrier ősökkel rendelkező mentvényünknek - nem sok időt kellett gondozásunkban töltenie, hiszen már az első komoly és megfelelő érdeklődő család visszajelzett a látogatás után, hogy szeretnék Titit örökbe fogadni. 

A kislány az ivartalanítás után költözött is, ahol nagy-nagy szeretettel várták már, és este új fotókat is kaptunk. Jó lenne, ha minden kutyának ilyen szerető gazdik jutnának!:D 

  

Apollóra több érdeklődő is volt, de még mindig várja az ÁLOMGAZDI jelentkezését.
Nagyon sokat tanult és fejlődött, igazi kis házőrző is már, egyedüli vagy szuka kutyus mellé, kertes házas környezetbe (bejárással) igazán jó választás.

 

Monty és Dante viszont eddig nem kapott látogatókat, pedig nagyon szeretnénk nekik is megfelelő otthont találni, ahol ez a két törpe együtt élhet boldogan. Reméljük hamarosan felbukkan az ő Álomgazdijuk is, hogy ne kelljen szétválasztani őket.

 

 

Új kutya is került a gazdikeresők közé, Huba személyében. Hubát megtalálója gondozza, és Ő is mindent megtesz azért, hogy megtaláljuk számára a tökéletes otthon. 

Huba már nem fiatal, de nagyon jó természete van, mindenkit szeret ez az óriás, így reméljük hamar rátalált az Igazi. Aki nem egy fiatal, habókos kutyát szeretne, neki kitűnő választás lenne.

Nevesincsről már olvashattatok, neki szerencsésen alakul a sorsa. Jelenleg ideiglenes befogadóknál lakik, akik pár nap után jelezték, hogy szeretnék végleg megtartani. Azóta már Pajtinak hívják a kisasszonyt.:) Egyeztettünk a dokival, a várható költségekről, ami 17.000 Ft lesz, ebből eddig 5.000 Ft-ot sikerült összegyűjteni. Kérjük, aki tud, támogassa őt, hogy mielőbb sort keríthessünk az ivartalanítására, és ő is gazdisodhasson.

Gazdi kereső  kutyáinkról a honlapunkon találtok bővebb információkat. Valamint a közvetített kutyusokról is, köztük van:

Aramisz a só-bors közép snaci fiú - aki a héten gondozásunkba kerül -, valamint Bajnok a fekete óriás.

Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy kezd elterjedni a snaci kedvelők körében is a virtuális örökbefogadás, jelenleg is három kutyánknak van virtuális gazdija, aki így segít nekünk és a schnauzereknek. 

A virtuális örökbefogadásról bővebben a segíts menüpontban részletesen olvashattok. Napi 100 Ft összegért bármelyik számotokra tetsző kutyus virtuális gazdijai lehettek.

Jelenleg Apolló, Pajti és Huba vár egy-egy virtuális gazdira! 

Új támogatókkal is gazdagabbak lettünk, aminek nagyon-nagyon örülünk:) 

Egyikük az 

ahol szebbnél szebb egyedi kézzel festett termékekhez juthattok, köztük snacis bögréhez is. És a már a fekete óriás schnauzeres grafika is felkerült a kínálatba. Minden megvásárolt snacis termék után 1000 Ft támogatást kapunk, így ha szeretnétek meglepni magatokat, barátaitokat, rokonaitokat, válasszatok a schnauzeres tárgyak közül, így egyúttal nekünk is segítetek. 

Másik nagylelkű új támogatónk a 

Bizonyára sokan ismeritek és szoktatok rendelni a Petissimo.hu-n. Most egy nagyszerű és nagylelkű támogatással lettünk gazdagabbak a webáruház jóvoltából, aminek a lényege:

A Petissimo.hu oldalán lehetőség van tápadománnyal segíteni nekünk, 1500 és 3000 Ft-os támogatói jegyek megvásárlásával, ami már magában is szuper, de amit még fontos tudni, az ő felajánlásuk: "Természetesen ennyi pénzből nem jön ki egy zsák prémium minőségű kutyatáp, a különbözetet mi adjuk hozzá: ahány forintot adtok, mi ugyanannyival növeljük meg az általatok választott szervezet támogatását. Minden hónap végén összesítjük a támogatói jegyeket, és átadjuk az adott mennyiségű állateledelt az egyesület részére!"

Kérjük gondoljatok ránk, és támogassátok az Egyesületet, hiszen megduplázódik a Ti felajánlásotok. 

Érdemes figyelemmel követni mind a Blöki Bazár, mind a Mosolypostás termékkínálatát, mivel folyamatosan új mintákkal rukkolnak elő, így egyre több snacis termék lehet a tietek. Itt a tavasz, jön a nyár, szuper pólók, trikók várnak rátok az általatok kiválasztott színben és mintával. 

Hamarosan újabb partnerrel bővülünk, ami az örökbefogadó gazdiknak is jól jöhet.. :) 

Sajnos az ideiglenes befogadók száma nem nagyon nőtt, pedig rájuk van a legnagyobb szükségünk, hiszen addig mi sem tudunk kutyát átvenni, amíg nem tudjuk hol elhelyezni. Továbbra is keresünk befogadót Aramisznak, a kissé neveletlen, de barátságos közép sncinak, és Sütinek, a fekete törpe fiúnak, akit szintén mielőbb gondozásunkba kellene venni, de eddig senki nem jelentkezett, aki vállalni tudná. Sajnos a panzióztatás 1000 Ft/nap költséget jelent, amit jelenleg nem tudunk megoldni, így kérjük, aki vállalni tudja, hogy befogadja ez a rossz sorsú kislányt, jelezze nekünk. Felszerelést, tápot tudunk adni, orvosi költségeit mi álljuk, csak hely, gondoskodás, törődés, szeretet és tanítás kell neki, hogy kikupálódjon, bízzon, és utána ő is egy saját otthont és szerető gazdit találhasson magának. 

Mint tudjátok leginkább anyagi segítségre van szükségünk, hiszen 1-1 kutya orvosi költségei 20-30 ezer Ft-ba kerülnek, ami sajnos saját zsebből mi nem tudunk állni. Kérjük, akinek van rá lehetősége, támogasson bennünket: 

SOS Schnauzer Fajtamentő Egyesület  

 Raiffeisen Bank 12010879-01368645-00100004

Köszönjük! 

SOS Schnauzer Team 

  

 

Tovább olvasom

Snacis hétköznapok

 Ideje, hogy egy kis beszámolót tartsunk a jelenlegi snaci csapatról :)

BUKSI

Egyetlen óriásunk, Buksi, továbbra is várja, hogy végre valaki felfigyeljen rá, és végre örökbe fogadja. Sokat tanult, sokat fejlődött az elmúlt hónapokban, de saját gazdira van szüksége, ahol ő az egyetlen kutya, ahol rá figyelnek, vele törődnek. Bár volt 1-2 érdeklődő, sajnos az igazi még mindig várat magára. 

Ezúton is köszönjük az ideiglenes befogadóinak, hogy még maradhat náluk és gondoskodnak róla.
 

Kérjük segítsetek Buksi hirdetésében, hogy végre ő is boldog, gazdis kutya lehessen! 


Ezzel szemben Bodza (most már csak Bogi) beleült a jóba, már megérkezésekor. 3 hónapot töltött ideiglenesként, ami alatt sokat változott a természete, sokkal barátságosabb, bújósabb lett, ragaszkodóvá vált, megtanult lakásban élni. Mivel jó kislány volt, és a szerelem is kölcsönös, most már boldog gazdis kutyaként éli napjait:

Bogi a gazdikkal

Az Alíz és Arnold párost sajnos szét kellett választanunk - mivel a befogadó szukája tüzelni kezdett - így Alíz ott maradt Briginél, amíg Arnoldnak új helyet kellett keresni. Nem is egyszer azóta..

Úgy tűnik a két törpe közül Pindinek van a könnyebb és jobb természete. Íme pár szösszenet Brigitől:

"Pindurka kivirult, felszabadult, beszélgetős. Hihetetlen, hányféle hangja van!... Nagyon jópofa kutyus, hatalmas egyéniség lakik az apró testben... Pindi egy igazi kis felfedező. Lehet, hogy 13 éves, de minden érdekli a világból."

"Pindurka remekül lát, leteszteltük véletlenül: a lépcsőház fordulójának ablakán át a messzi távolban észrevett egy törpetacskót. Én csak azután kezdtem nézelődni, hogy miért morgolódik-vakkant ádázul Pindi… Nagyon eltökélt pofikat vág ilyenkor, a lépcsőház meg visszhangzik."

A hidegebb időre tekintettel Brigi meglepte Pindit egy kutyaruhával, hogy a 4-5 kilós kislány ne fázzon. 

"A kutyaruha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: Pindi úgy döntött, neki ilyesmire nincs szüksége. Az első zimankós napon még eltűrte, aztán egyre rövidebb idő alatt megszabadult a hacukától. Akrobatikus tehetség! :) A rekordja: a kapun kilépve már nem volt rajta. Ő győzött. :)"

Bár úgy tűnik Pindi nagyon jól érzi magát Briginél, ne feledjük, ez csak átmeneti megoldás, továbbra is keressük neki a gazdit, a saját otthont, ahol boldogan élhet. 

És akkor jöjjön a tesó, Arnold, aki az utóbbi időben jó pár helyen megfordult, mert az uraság igazi kis pukkancs kutya. Mivel Arnold akkor még nem volt ivartalanítva, új befogadóhoz költöztettük, Móniékhoz, ahol nagy szeretettel fogadták, de sajnos pár napon belül kiderült, hogy nem jön ki a család saját snacijával, ráadásul nagyon nem szeret egyedül (emberi társaság nélkül) lenni, és ennek hangot is adott reggeltől-délutánig, állandóan. Próbáltunk neki új helyet keresni, de mivel nem sikerült, maradt a panzióztatás lehetősége, átmeneti megoldásnak. De mivel ezt a befogadók sem akarták, kapott még pár napot. Arnit bejelentettük a dokihoz, remélve, hogy az ivartalanítással kicsit változik a viselkedése is, de sajnos a műtét után két nappal már megint balhézott, így ismét új helyet kellett neki keresni.
Legnagyobb örömünkre jelentkezett Kriszti, hogy ő befogadná Arnoldot pár napra. Nos, Arnold ismét hozta a balhés formáját, és gyorsan megmutatta, hogy ő nem szeret más kutyákkal együtt lakni - pedig jelenlegi partnere egy szuka westie kölyök. 

Egyúttal szeretnénk megköszönni a kutyák fuvarozásában nyújtott és felajánlott segítségeket Mindenkinek! Különösen Kálóczy Évának, aki lassan Arnold személyi sofőrje lesz :D

 

Így aztán Arnoldnak olyan gazdit keresünk, akinek nincs másik kutyája, ahol ő lehet a kedvenc, vagy aki Alízzal együtt mind a két törpét örökbe fogadná. 

Arnold most Kriszti szüleinél lakik - ahol nincs másik eb :) - és boldogan simizteti magát. Köszönjük Krisztinek és családjának a lehetőséget és a törődést, amivel gondoskodnak a legényről. 

Monty és Dante jól érzik magukat Gyöngyinél és párjánál, illetve a család két kutyájával is jól kijönnek. 

Kozmetika előtt

Mint tudjuk a kozmetika csodákra képes, ezt náluk is láthattuk. Azt azért nem árt megemlíteni, hogy utálják a kozmetikát, ehhez hozzá kell még őket szoktatni. Mint azt is meg kell tanulniuk, hogy nem veszik el tőlük az ételt, és hogy bízzanak az emberben, ha segíteni akar nekik, nem kell a mancsot félteni...

Kozmetika után

Mint a két fickó átesett az ivartalanításon is, sebük szépen begyógyult. Most pedig várják a kérőket, akik egyszerre két szépséges törpével szeretnék bővíteni a családjukat, és izgalmasabbá tenni az életüket. 

És a kozmetikára visszatérve:

Szeretnénk bemutatni nektek új partnerünket, a Zaire Kutyakozmetikát és Kenyeres Annát, aki felajánlotta, hogy avval támogatja a snacikat és a mi munkánkat, hogy a gondozásinkba kerülő kutyusokat megszépíti, hogy mielőbb gazdit találhassanak.
Cserébe egy kis reklámmal viszonozzuk a szívességet, kérjük, aki teheti szintén segítsen ezzel, ajánljátok, like-oljátok oldalát.
Természetesen minden snacit - köztük a tőlünk örökbefogadottakat is - és gazdiját szívesen látja kozmetikájában, ami Bp. VI. ker. Podmanicky u. 27. szám alatt található.

Szintén új partnerekkel bővültünk az elmúlt időszakban, akik szebbnél szebb kutyás cuccokkal kedveskednek mindenkinek, aki szereti a kutyákat és főleg a snacikat: 

Akár ilyen szuper pólóval is meglephetitek magatokat a Blökibazár-tól, és közben a snacikat is támogatjátok:  

Vagy ilyen szuper pulcsival is bővíthetitek az otthoni kollekciótokat a Mosolypostás kínálatából:

Mind a két cég termékeit, és a rendelés menetét megtaláljátok facebook oldalunkon és honlapunkon is! 

És akkor a végére még egy jó hír!

Bár Apollónak nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk, de jelentkezett egy család, hogy nagyon hasonlít az ő tavaly eltűnt (valószínűleg ellopott) törpéjükre. Mivel Apollóról csak ezt az egy képet tudta küldeni a megtaláló, így kicsit nehéz megállapítani, de péntek délután személyesen mennek le megnézni a kutyust. És abban az esetben, ha nem az ő eltűnt kutyájuk, akkor is örökbe fogadják Apollót!

Sajnos ebből a rövid beszámolóból is látszik, hogy nem nagyon bővelkedünk ideiglenes befogadókban, így mindig nagy szükségünk van rájuk, hiszen csak akkor tudunk segíteni, ha van hova elhelyezni egy-egy kutyát. 


SOS Schnauzer Team 

Tovább olvasom

Arnie, a terminátor kormányzó és Alíz, a pinduri balerina

Egy kis beszámoló Brigitől Alízról és Arnoldról:

Rengeteg fotót készítettem a lurkókról, amin egy elmosódott paca vagy egy elhúzó ezüst csík látható. Az „ül!” parancsot nem ismerik, ha jutalomfalat van a kezemben, akkor annak eredménye: két felugró állatka, cápaként csattogtatott fogsorral. Azt hiszem, a soványka testvéreket ilyesmivel nem terhelem. Viszont szép eredmény tőlük, hogy A) már nem próbálnak fejest ugrani a hűtőszekrénybe, ha kinyitom az ajtaját, B) ha az ételt kapják, nem harapnak rá az adagoló kanálra, C) az étel megérkezik a tálkákba, nem fogy el már a levegőben, illetve D) nem landol a fejükön, mert nem ugranak alá.

 

Az egyik sikerültebb fotót átküldtem neked, úgy látszik, telefonnal picit jobb az eredmény, illetve az előbb lekaptam, ahogy a saját kutyusomtól elcsórt takarón fekszenek roppant elégedetten. Először csak egy kilógó kis csücsökre ült Arni, aztán valahogy egyre nagyobb pléd került alája… Saját kutyus kapott egy másikat, ezt meg eltulajdonították a törpék. Itt konkrét gyakorlati probléma, hogy még egy kosár nem fér el a kicsi szobában (ami saját kutyus kedvenc helye), de ők megoldották a helyzetet. Kár, hogy a boldog szuszogások nem mellékelhetők a képhez!

A cím magyarázata: egyik kedvenc játékunk az állatkák megismerése során „a kicsoda/mi lenne, ha…” A tulaj által róluk küldött jellemzés sok pontban helytálló. Arnold barátunk ambiciózus, vezetői hajlamokkal rendelkező, közvetlen eb, de épp azért, mert ambiciózus, meg akar felelni, így meg lehet beszélni vele mindent, jó tárgyalópartner (például nem ugrálhat a kanapén, szíveskedjék beérni kosarakkal és takarókkal). Testőrködik az utcán, szerencsére agresszió és támadás nélkül, egy-két határozott, mély hangú vakkantással. Módszeres szimatoló, imádja a rendszert a napi programokban. Ezekben hasonlít Kalifornia jelenlegi kormányzójára, aki ugye egy osztrák kis faluból indult, és lám, hová jutott! És elnézést, de színészi képességekben felül is múlja, Oscar-díjas alakítás, ahogy az éhező kiskutyát alakítja, még a fülét is remegteti közben! A húgocskáját amerikai focistákat megszégyenítő cselekkel próbálja kitúrni a simogatásból és az étel mellől (itt is némi javulás figyelhető meg).

Aliz tán még most sincs 4,5 kg, aprócska, fegyelmezett, és úgy mozog, laza izületekkel, ahogy a balerinák. Ragyogó és kifejező hatalmas szemeivel Audrey Tautou-ra hasonlít az Amelie csodálatos élete című filmből, illetve Audrey Hepburn-re. Öntudatos, tartással rendelkező mini schnauzer, a mérete ellenére nem egyszerűen egy öleb.

Életkoruk senkit ne tántorítson vissza, felnőttségük miatt nyugodt ebek, nem rágnak, nem rombolnak. Mozgékonyak, játékosak, mégse kell kilométereket kutyagolni velük. Nos, igen, olyan mozgékonyak, hogy szinte csak álmukban vagy elpihenve fotózhatók!

Azt hiszem, külön-külön is elhelyezhetőek, Arni élvezné a kizárólagos reflektorfényt, Alíz pedig élvezné a nyugalmat. 

Tovább olvasom