Ismét egy kis beszámoló védencünkről, Bodzáról.
Ezek történtek vele és az ideiglenes gazdikkal:
Bodza csippelése megtörtént, teljesen kiakadt, morgott - hörgött, ha nincs rajra szájkosár, nem is tudjuk mi lett volna. Utána, ha csak felé nyúlt a doki már jelezte, hogy na- na…
Nem tudjuk miért maradt alul a másik kutyánál, mert nagyon ki tud akadni és támadni, ha úgy érzi, hogy sérelem éri, ha bántják.
Kezdjük kitapasztalni az étkezési szokásait, inkább azokat az ételeket szereti, amiket mi eszünk, de abból sem mindent. A táphoz is szoktatjuk úgy, hogy beáztatjuk a szárazat és még valamilyen kutya konzerv ételt is keverünk bele, így többnyire megeszi. Jó lenne, ha rászokna a tápra, mert akkor nem kéne külön vitaminpótlás, és ha a szárazat is elrágná az még a fogainak is jót tenne.
Tudja, hogy a finom dolgok a hűtőben vannak, ha kinyitjuk, már dugja is be az orrocskáját, egyébként is egy nagyon fáncsi lányka mindenbe bele üti az orrocskáját.
Szereti a májast, abban megkapta a féreghajtót, és imádja a sajtot is.
Kevesebbet rohangál már a lakás és erkély ajtó között. Most már lefekszik úgy az ebédlőbe, hogy mind a kettőt szemmel tartsa, ha időnként mégis rájön a rohangálás, akkor kaparja az ajtót két lábra állva, még jó hogy nem éri fel a kilincset, mert még kinyitná.
Folyton követ minket, de olyan közel, hogy rálép a sarkunkra és hozzánk nyomja erővel az orrocskáját úgy szagol. Ezt nagyon sűrűn csinálja.
Az utcán úgy sétál, hogy kettőnk közt jár cikk- cakkban és állandóan megszagol minket, ha tud idegenekhez is oda megy és őket is megszagolja.
Időnként van egy olyan érzésünk, hogy nem lát, nem hall, nem érez szagokat, hisz olyan közel jön, mintha nem látna. Nekijön a lábunknak, hozzánk nyomja az orrocskáját úgy szagol, ha hívjuk azt meg már végképp nem hallja.
Jut eszembe Bodza 6.40 kg
Igyekszünk majd írni, de most hétvégén, jönnek a gyerekeink egész jan.2- ig nyüzsi lesz Nálunk, remélem Bodzát nem viseli meg a zsivaj.
Íme a kisasszony:
És itt a folytatás is:
"Bodza jól van, nem szeret egyedül lenni, sőt azt szereti, ha mind a hárman együtt vagyunk.
Folyton a sarkunkon van, de szó szerint jön utánunk a sarkunkra lép orrocskáját hozzánk nyomja, mint ha terelni szeretne, aztán ahol vagyunk, ott leheveredik. Éjjel is a nyomunkba van, nem tudom mi lesz vele, ha egyedül kell maradnia majd néha a lakásban?
Lehet, hogy igaza van a dokinak, aki azt mondta kevés snaci van benne, inkább pumis azért terel.
Utcai sétánál is kettőnk közt jön-, megy orrocskáját oda bökve a lábunkhoz, ha idegen megy el mellettünk avval is azt csinálja ha tudja,mintha össze akarna terelni mindenkit.
Rettenetesen fáncsi pl. ha kinyitunk egy szekrényajtót, már dugja be az orrocskáját, a hűtőről már nem is beszélve.
Imád sétálni, néha jókedvűen megugrik, mint egy bakkecske, pajkosan rohan, akkor jókat nevetünk, rajta mert olyankor csámpás szinte összeakad a hátsó lábacskája.
Pénteken este ½ 10- kor mikor feljöttek a sétából neki állt szárazat enni (se előtte- se utána nem evett szárazat) éjjel történt egy kis baleset bekakilt a nagyszobába.
Tegnap Péter volt kollegája eljött a tacsijával együtt sétáltak a környéken nagyon jól elvoltak még játszottak is.
Képzelem milyen hancúr lett volna, ha elengedjük és póráz nélkül játszott volna.
Itt volt a lányom, aki megsimogatta, de amikor átkarolva az oldalát kezdte simogatni minden figyelmeztetés nélkül megfogta a kezét, úgy, mint első nap Péterét csak akkor figyelmeztetett, mert morgott előtte mikor itt voltál.
Sétánál többnyire fiú kutyával kijön, de a lányokkal nem.
Egyes férfiakat megmorogja, biciklist, postást nem bírja.
Kabátkát adtunk rá... elviseli, de időnként jól megrázza magát.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk."
Nos, ezek történtek az elmúlt napokban Bodzáékkal. Reméljük jól bírja a nyüzsit, és kicsit nyitni fog az emberek és a gyerekek felé is, nem csak a kaján fog járni az esze:)
Mi is csatlakozunk Marikához és Péterhez, és Kellemes Karácsonyt kívánunk mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.